Robert Burns százszor

1. Tönkrement gazda

(A Ruined Farmer)

Dallam: Go from my window, love, do

1771-1779

1.

Nyugaton elsüllyedt a nap,

Minden pihenőre inalt,

Míg itt ülök, baj szorongat

Búval, bánattal, s a jajszó,

És ó, csaló szerencse, ó!

2.

A jól élő ember alszik,

Nem hallja, forgószél süvít;

Nyomornak, nekem lesni kell,

Míg a vad vihar csapkodó,

És ó, csaló szerencse, ó!

3.

Mellemen a drága társam,

Törődése nyugalmammal!

Te, ifjú büszkeség, látlak,

Ennyire lehúzó? –

És ó, csaló szerencse, ó!

4.

Édes babáim karjában,

Kis szívük nem ver riadtan,

De értük a szívfájdalmam,

Sok keserű kínt adó,

És ó, csaló szerencse, ó!

5.

Egyszer szerencse felkarolt,

És enyhíthettem a nyomort,

Élethez nincs kereset most,

Sorsom ritkán adakozó,

És ó, csaló szerencse, ó!

6.

Nincs kényelem, nincs kényelem!

Fogad a sír oly szívesen!

De gyermekek, feleségem –

Hová mennének, ó?

És ó, csaló szerencse, ó!

7.

Ó, hová-hová forduljak,

Mind rideg, barátságtalan?

Békés nyugvás e világban

Soha nem várható,

És ó, csaló szerencse, ó!

2. Montgomerie Peggy

(Montgomerie’s Peggy)

Dallam: Galla Water.

1771-1779

1.

Bár ágyam amott a láposban volt,

A hanga közt, kockás plédem,

Mégis lehetnék oly boldog,

Montgomerie Peggy lenne kedvesem.

2.

Míg dombon viharok csapkodtak,

Téli éjek sötétek, esősek,

Szurdokot kutatnék, karommal

Óvnám Montgomerie Peggyt, a kedvest.

3.

Lennék magas, büszke báró,

Ló és szolgák várnának rám,

Mind az örömömet szolgáló –

Montgomerie Peggyvel megosztanám.

3. A Cessnock part lánya

(The Lass Of Cessnock Banks)

Dallam: If he be a Butcher neat and trim

1780

1.

Cessnock partján lakik egy lány,

Leírnám alakját, arcát;

Lányainknak fölötte áll, –

Két csillogó, huncut szempár!

2.

Ő édesebb, mint a hajnal,

Mikor föltűnő Phoebust lát,

S gyep harmatcsepptől ragyoghat –

Két csillogó, huncut szempár!

3.

Imádható, ifjú kőris,

Mi nő legelő oldalán,

És a szürcsölt friss patakvíz –

Két csillogó, huncut szempár!

4.

Folttalan, virágzó tövis

Oly zöld levél, fehér virág,

Hajnal legtisztább harmatin –

Két csillogó, huncut szempár!

5.

Tekintete, bomló május,

Mint esti Phoebus csillogás,

Míg permetre madár vidul, –

Két csillogó, huncut szempár!

6.

Haja olyan, mint göndör köd,

Az estéli hegy oldalán,

Míg múlnak üdítő esők –

Két csillogó, huncut szempár!

7.

Homloka feszes szivárvány,

Mikor jő fényes napsugár,

S díszít távoli hegy ormát –

Két csillogó, huncut szempár!

8.

Orcája vörös drágakő,

Jelenlévő büszke virág,

Éppen tüskés szárán feslő –

Két csillogó, huncut szempár!

9.

Foga, mint éjszakai hó,

Kelő hajnali sápadtság,

Rejtve zúgó ér áramát –

Két csillogó, huncut szempár!

10.

Ajka megérett cseresznye,

Falra vetített Boreas:

Bűvös látvány, csábít íze –

Két csillogó, huncut szempár!

11.

Lélegzete szellőillat,

Lágyan ringó a babvirág,

Míg Phoebus tengerbe zuhan –

Két csillogó, huncut szempár!

12.

Hangja, mint az esti rigó,

Mely dalolgat Cessnock partján,

Míg társa bokorban ingó –

Két csillogó, huncut szempár!

13.

Ám nem az alakja, arca,

Szépség mesekirálynője,

Hanem elmeragyogása –

És legfőképp huncut szeme!

4. Az első zsoltár átirata

(Paraphrase Of The First Psalm)

1781

1.

Az ember bárhol is éljen,

Tárol boldogságot,

Ki nem a gonosz útján jár,

Nem tanul bűntudatot!

2.

Sem a gúnyos büszkeségből,

Sem külföldre nézegetvén,

De alázattal és félve

Még Isten elé lép!

3.

Ez az ember virul, mint fa,

Mely patakon növöget:

A gyümölcse magasan ül,

Lent erősít gyökeret.

4.

De ki bűntudatban bimbós,

A földre öntetik,

És mint kidobott gyökértelen,

Majd fölsepertetik.

5.

Miért? Mert Isten jót imád,

Békét, nyugalmat ad nekik,

De a gonosz emberről dönt,

Soha áldás rá nem esik.

5. Az átköltött kilencvenedik zsoltár

(The Ninetieth Psalm Versified)

1781

1.

Első, legnagyobb barátja

A teljes emberi fajnak!

Kinek mindig erős jobbja,

Hol tartózkodnak, laknak!

2.

Míg a hegyek felvonták fejüket

A formáló kezed alatt,

Míg e súlyos földgömb hűen

Szavadra semmiből kiszakadt;

3.

A hatalmad emelte, tartja

Ezen világegyetemet,

Időtlen idő óta

Még mindig ugyanezt.

4.

Hatalmas idő, esztendők,

Mi nekünk roppantra tágult,

Többé nincs tekinteted előtt

Mint tegnap, mi már elmúlt.

5.

Adott szavad: lényedet, ember,

A létezés hozta;

Ismét mondod: „Ti emberek

Fiai, a semmibe vissza!

6.

Minden gonddal fekteted őket,

Vég nélküli szendergésben;

Mint egy árvíz, sodrod el őket

Nyomasztó seperéssel.

7.

Virágzanak, mint reggeli virág

A szépség büszkeségében,

De a hosszú éj mindent levág,

S fonnyadtan hevernek széjjel.

6. Ima kín szorításában

(Prayer Under The Pressure Of Violent Anguish)

1781

1.

Ó, nagyszerű lény! Léted

Meghaladja ismeretem;

Mégis biztosan ismered

Alant minden teremtményed.

2.

A teremtmény, mely előtted áll,

Oly nyomorult és szorongó;

Ám lelkem rontó nyavalyái

Fenső óhajodra meghajlók.

3.

Persze, mindenható nem tehetsz

Kegyetlenségből vagy haraggal!

Ó, fáradt szememről a könnyet

Töröld, vagy zárd le gyors halállal!

4.

De ha lesújtott kell legyek

Valami bölcs tervhez,

Akkor állítsd be lelkemben

Nyavalygás helyett türelmet!

7. Strófák a halálos kilátásra

(Stanzas Written in Prospect of Death)

1781

1.

Mért kell elhagynom e földi létet?

Úgy elteltem kedves varázsával?

Csepp öröm kerül sok betegséget;

Némi napfény viharújulásban.

Nyilallások riasztják a lelkem?

Vagy a halál sivár odújában?

Bűntudatból rémülten fegyverben:

Reszketeg jönnék dühös Istenhez,

Oly okos, bűntető botja alatt.

2.

Vágyva mondanám: „Bocsásd meg bolond vétkem,”

Gyöngéden ígérem, s többé meg nem szegem.

De szerzőm egészsége szétfoszlik,

Ismét elhagyom tisztes erényem;

Utam tévelygő bolondság megint;

Feljön a barom, süllyed az ember:

Hogy sírjak mennyei irgalmadért,

Ha teszek a kegyes tervvel szemben?

Bűnt sűrűn gyászolva, de üldözve kísértésem?

3.

Ó, mindenek nagy kormányzója!

Ha szememet rád merem emelni,

Bólintásodra vihar odábbállna,

Vagy a tomboló tenger hulláma:

E vezérlő erővel segíts nekem is

Talpig dühös szenvedélyt rekeszteni,

Alkalmatlannak érzem magam, hogy

Az ár a megengedett mederben folyjon:

Ó, segítsél nekem égi Mindenhatóm!

8. Bár a forgandó szerencse

(Tho’ Fickle Fortune.)

Dallam: I dream’d I lay

1782

1.

Bár a forgandó szerencse átvert,

(Ígérte, szép és kapható, ám beteg),

Szerető, barátok, bőség kizsebelt,

Mégis bízom, lesz szív, mely emleget.

2.

Óvatoskodom, mennyire tudok,

De ha sikert nem találhatok,

Akkor jöjj balszerencse, és üdv –

Töretlen elmével összejövünk!

9. Dühödt Fortuna

(Raging Fortune)

Dallam: Ismeretlen

1782

1.

Ó, dühödt Fortuna hervadt szele

Minden levelem levetette!

Ó, dühödt Fortuna hervadt szele

Minden levelem levetette!

2.

Száram szép, bimbóm zöld,

Édes virágom kipattant;

Friss harmat hullt, föl lágy nap jött,

És hizlalta ágamat.

3.

De Fortuna baljós vihara

Minden virágom levetette!

De Fortuna baljós vihara

Minden virágom levetette!

10. A szerző apjának

(For The Author’s Father)

1784

1.

Te, kinek arcát szánalomkönnyek festik,

Jöjj jámbor tisztelettel és figyelj!

Szerető férj drága maradványa pihen itt.

A gyengéd apa és a nagylelkű partner.

2.

A szánandó emberi jajt érző szíve,

A bátor szív, amely nem félt büszkeségtől,

Az emberbarát – csak bűn volt ellensége;

„Kudarca is az erény oldalára dőlt”.

11. Egy éjjeli kóborláson

(One Night As I Did Wander)

Dallam: John Anderson my jo

1785

Egy éjjeli kóborláson,

Míg kukorica sarjadott,

Leültem, tűnődni gondon

Egy vén facsutakon:

Öreg Ayr előttem futott,

Sietve óceánhoz;

Egy vadgalamb turbékolt

Rám, s fákról visszhangzott.

12. Volt egy legény

(There Was A Lad)

Dallam: Dainty Davie

1785

Kórus

Robin kóbór legény volt,

Dumás, kóbór, dumás, kóbor,

Robin kóbór legény volt,

Dumás, kóbór, dumás, kóbor,

1.

Kyle-ban született egy legény,

De mikor és hogyan,

Kétlem, hogy valamit ér

E kedvesség Robinnal.

2.

Királyunknak a végső esztendő

Huszonöt napja kezdődött,

Mikor a januári szél fújtatva

Ajándékul füttyentett Robinra.

3.

A banya tenyerébe nézett,

S mondta: – Ki él, láthatja majd,

Ez az ütős fiú nem lesz tökfej:

Hívjuk Robinnak, gondoltam.

4.

– Nagy és kicsi bajok érik,

De fölöttük mindig egy szív.

Biztosíték mindünk számára:

Mind büszkék leszünk Robinra!

5.

– De biztos, mint kétszer kettő négy,

Minden vonal csak arra néz,

E fickó minket majd szeret is,

Hát ajánlom magam, Robin!

6.

– Szentem, kétlem, hogy előled

A lányok kitérnének;

De nem sorolom hibáid,

Hát áldásom rád, Robin!

13. Adam Armour imája

(Adam Armour’s Prayer)

1785

1.

Kicsi vagyok, hát Isten szán engem!

Bár a szenvedély törpéje,

Tetszhet bárki takács vetélője

Ugorva oda, meg ide,

Mégis, ritka, mint jó káposztakés,

Lényegem a nevetés.

2.

Tudja meg bánatos esetünket:

Szégyenünk George szajha szolgája,

Mert végigvertük a helyen,

Dohányzacskóját bántva;

Így nem merjük mutatni arcunkat

A faluban.

3.

És most bujkálunk gödrökben,

Vadásznak ránk, mint William Wallace-ra,

Feketegárdisták – konstáblerek,

No meg katonák;

Akasztófától Isten mentsen minket,

Az szégyenteljes halál!

4.

Vén, zord, éjszakállú George énje –

Ó, rázd át a Pokol száján!

S hagyd lógni, ordítva, üvöltve

E rút lármát,

Ha lázadást ajánl,

Akkor lökd be!

5.

Ha villogó pillantással jő a Halál,

S vén részeg Nanse-é a végső kacsintás,

A Sátán csengőt hátára kössön

Kapujában,

És töltse föl forró vörös füstös

Kénköves itallal.

6.

Bár Jock és féleszű Jean vidám,

Pár ördög őket sietve ragadja meg,

És lengesse pokoli ladikban

A tavon át,

És csutakolja le a bőrüket

Tölgyolajjal!

7.

A szolga szajha pedig – szegény talmi test! –

Gonoszkodást kapott már eleget;

Fojtott csípővel, véres fenékkel

Fájó szenvedésit;

De majd kígyózzon kötélben

Ha tovább kurválkodik!

14. Lobogó fürtje

(Her flowing locks)

Dallam: Ismeretlen

1785

1.

Lobogó fürtje hollószárny,

Nyakára, keblére omlik.

Édes e mellhez tapadás,

És a nyak köré fonódik!

2.

Ajka harmatnedves rózsa –

Ó, mily ünnep, kedves szája!

Arca menny színárnyalata,

Bíbora Isten csudája!

15. Egy egérhez

Amikor 1785 novemberében a fészkét kifordította az ekével.

(To A Mouse On turning her up in her nest with the plough, November 1785.)

Kis, karcsú, lapuló, félénk vad,

Ó, mily pánik, mi melledre tapad!

Nem tűnj el annyira sietve,

Hirtelen szökellve!

Semmi kedvem üldözni téged,

S ölni eke élével.

Sajnálom, az emberi uralom

Megtörte a természetes kapcsot,

És igazolja e beteg akaratot,

Mi megriasztott

Miattam, ki földre pottyant társad ott,

És halandó fickó!

Nincs kétségem, néha lopni jársz;

És akkor? Élned csak muszáj!

Egy furcsa fül huszonnégy barázdán

Apró kívánság;

Mit kapok a maradékkal, áldás,

És ki nem hagynám.

Kicsiny házad is dőlt romba!

Gyenge falait, a szél szétszórja!

És most semmiből nem épül újra,

Csak zöld fű lehet!

Zord decemberi szelek jönnek,

Mind metsző, keseredett!

Láthattál csupasz, letarolt mezőt,

És a nehéz tél mily gyorsan jön,

Otthonos itt, roppanás alatt,

Arra gondolsz, itt maradsz,

Míg beomlik! Az eke miatt,

Mi vágta kamrádat.

Apró tarló és levél halom,

Múlt tengernyi fáradtságon!

Lettél mindenedből kiforgatott,

Házadból meg gazdaságból,

Hogy elviseld a téli csöpögést,

Irgalmatlan jegesedést.

De Egér, nem vagy egyedül,

Hasztalan előrenézés:

Egerek, emberek s rendszerük,

Gyakran mutatnak lejtést,

Bánatot, fájdalmat hagyva nekünk,

Ígért örömért!

Mégis áldott vagy, nem, mint én!

A jelen megérintvén:

De ó! A szemem visszanéz,

Sivár kilátás ott!

És előre, nem láthatok,

Talán szorongok!

16. Vázlat

(Sketch)

1785

1.

Üdv, Poézis! Kimért nimfa!

Űzésedkor mily tömeg pörgött

Józan ész, vagy süllyedő sodra,

Rakás hülyeség között;

És Oh! gyakran kedvesed éhezett

Minden kegyed közepett!

2.

Mondd, Lány, hogyan megy sorod,

Míg trombita hősiesen harsog,

Tragédia rajtad végigvág,

Halál vagy házasság;

Volt, ki próbálta a Pásztor-dalt,

Ámde kudarccal?

3.

Homérosz hajóján John Milton virága;

Aiszkhülosz tollából William Shakespeare hajt;

Pope-ot, a törpét még húzza

Horatiusi hírnév;

Édes dalodban, Barauld, túlél

Még Szapphó lángja is.

4.

De hozzád, Theokritosz, ki illik?

Ezek nem Herd balladái, Maro fogásai;

Pope udvarol, de készíti kis foltjait,

Pogány foszlányait:

Átlépek száz névtelen silányon,

A jobbat majmolón.

5.

Ész és tanulás e nagy korában

Senki tovább a pásztorfüttyöt

Nem fújja édesen otthonában

És vidéken illendőn;

Osztva rég híres göröggel

Rivális helyet?

6.

Igen! van egy, – egy skót ifjú!

Van egy: jöjj elő, nyílt Allan!

Fiatalság mögé ne bújj,

Olyan okos alak;

Idő foga rághatja Tatallan-t,

De te örök maradsz.

7.

A régit tökélyre fested,

Édes kaledón soraidban;

Mirtuszág nem arany patak,

Hol Philoméla,

Míg éjféli szél szőlőt szemez,

Bánatát elmondja!

8.

Vidéki szerelmed a természet;

Nincs dagályos ostobaság;

Nincs gőg, lopás, csak a bűbáj,

Boszorkányos szeretet,

Báj, mely erőset is lefog,

Legzordabb mozdulatot.

9.

Százszorszép völgyben kósza csermely,

Hol lánykák ruhát fehérítnek;

Vagy mogyorós lejtőkön ügetsz

Ősz galagonyákkal,

Hol rigó ül bojtár vackára

Napnyugtára.

17. Skót ital

(Scotch Drink)

1785

Ütős italt neki, míg pislog,

Süllyed kétségbeesésben;

S tömény létől vér vet lobot,

Gyász és gond préselésében:

Hagyva, mélyre inni, vigadni,

A kupán is túlcsordulni,

Felejt tartozást, szerelmét,

S fájdalmait már nem érzi.

1.

Hagyd, más költők nyissanak vitát

Szőlőről, borról, részeg Bacchusról,

Beteges névről, történtek kínzásáról,

Mely ingerli a fülhallást:

Dalolom a skót árpa levét, hordónkban,

Pohárban vagy kancsóban.

2.

Ó te, múzsám! Jó skót ital!

Mindegy, ha fürge férgek rágnak,

Vagy, sűrű, barna föl korsószélen,

Dicsőséges habbal

Ihlessen, míg pislogva selypítek,

Dalolva neved!

3.

Ékítsen völgyet érett búza,

Zab tömje szőrös orrukat,

Este, reggel borsó és bab,

Illat a síkra:

John Barleycorn áldás rád,

Te árpakirály!

4.

Rajtad Skócia gyakran kérődzik,

Puha pogácsa legjaván!

Vagy forog forró levesben

Marhahússal, kellel;

De míg öntöd erős szíved vérét,

Ragyogsz, mint séf.

5.

Étel tölti bendőnk, s életben tart;

Bár az élet értéktelen ajándék,

Húzva súllyal, epedve gyásszal;

De tiéd a kenés,

Az életkerekek lejtőn lezúgnak,

Csörgő vígsággal.

6.

Tisztítod tanuló zűrös fejét,

Vidítod lankadó törődés szívét;

Munka idegszálát húzod,

A súlyos fáradtságot;

Setét rémségben felragyogsz

Mélabús mosoly.

7.

Gyakran masszív ezüst ruhában,

Urakkal emeled fejed;

Ám, alázatos szükségben,

Szegények bora:

Kenyere, vagy csepp kásája,

Konyhaparádéban.

8.

Élteted a közös helyeink:

Mivé lennének vásáraink, rendezvényeink?

A szent, isteni gyűléseket is

Te ihletted,

A tátongó sátrakat bekerítik,

S neked kétszer lőttek.

9.

Azon víg estén gyűjtünk kukoricát,

Ó, édes, tejfölözöl kanalat!

Vagy füstölsz újév hajnalán

Tálban, pohárban,

És csak egy csepp spirituális égés,

Ízes, édeskés!

10.

Vulcan fujtatója szusszan,

Földműves sereglik javaival,

Ó, ritkán látni, habzón pezsgőn

A két fülű csészében!

Akkor, mint halál, a kovács jön

Minden ütemre.

11.

Nincs kegyelem vasnak, acélnak:

Az izmos, kemény paraszt,

Vadul túlpörög, erős karral,

Homlok-kalapácssal,

Míg üllő, gyűrű, orsó akad,

Zajos kiáltással.

12.

Sírós babák, ha meglátják a fényt,

Pletykából lesz vidám csicsergés;

Milyen gyagyák a kis drágák;

Jaj, zuhan a név!

Egy bába sem kap társas éjt,

Vagy értük érmét.

13.

Mikor szomszédok jogvitáznak,

Oly vadul, mily vadul lehet,

Az egyszerű árpapárlat

Vitát berekeszt!

Ügyvédi díjnak legolcsóbb

Csapolni a hordót.

14.

Jaj! Múzsámnak mindig oka van,

Vádolni földijeit árulással!

Naponta nedvesítik torkukat

Szép italokkal,

És egy tél alatt aligha

Kérdik, mi az ára.

15.

Jaj, mi lesz a szesszel, égő szemét!

Sok kín, betegség heves forrása!

Rabul ejt sok szegény, iszákos hülyét

Félnapokra;

Küldi az öreg skót kézpénzt

Legrosszabb ellenségért.

16.

Skótok, öreg Skóciának

Jót akarók! Tiétek mesém,

Szegény, bűntelen ördögök, mint én!

Betegség járhat

Keserű, kontár borokért,

Idegen lőréért.

17.

Kis kövek gyűlnek a hólyagba,

Köszvény ízről ízre kínozza,

Morgás gyűri arcát

Savanyú megvetéssel,

Egy pohár whisky odavág

Őszinte emberekkel!

18.

O whisky! Játék és csíny lelke!

Fogadd e bárd háláját!

Míg akar, hangtalan csikorgás

Szegény verse!

Te jössz – tagjai zörgése

Mások farán!

19.

Ferintosh! Ó, bús veszteség!

Skócia sirat parttól partig!

Köhögés ugat, kólika szorít

Így jöhet ránk a vég;

A Forbes-hű bérhencegést

Már elvitték!

20.

Adózás átkozott piócái,

Ki whiskyt főz, lopja jutalmukat!

Ördög, egy, kettő, három, kezed feltartani!

Kapd el a spionokat!

Süsd őket kénköves buktában

Szegény, fránya ivóknak.

21.

Szerencse! Ha akarsz, adj nekem mind

Egész nadrágot, kalácsot, deci whiskyt,

És a rímet tartom rajongásod szerint,

Fogd meg a többit,

Alkudj vakon is,

Legjobbra térít.

18. Természet törvénye

Alázatosan írva Gavin Hamiltonhoz, Esquire.

A nagy Természet szólt, figyelmes ember engedelmeskedett. (Pope)

1786

1.

Hadd hencegjenek más hősök hegekkel,

Harc és viszály nyomai,

Míg más költők háborúkat énekelnek,

Az emberi élet csapásait!

A mulatság szégyene: karddal, fegyverrel

Levágni az embert, mint lim-lomot!

Zengem nevét, hírét nemest

Annak, ki minket sokszoroz.

2.

A Természet szólt, nyájasan: –

– Folytasd, te emberi faj;

Ez alsó világról lemondok érted;

Légy gyümölcsöző és növekedj.

Az erős vágy folyékony tüzét

Mindegyik kebelbe borítva;

Itt e kézben az emberiség,

És ott a Szépség virága!

3.

E művészet nélküli hangok hőse,

Szerény bárd volt ő,

Ki Coila síkján rímeit énekelte

Sok vidámság, öröm:

Jó Természet gondját osztotta

Szét, lángoló áram;

És mindent hívőre sosem várva,

A szent özön megakasztására.

4.

Érezte a felsőbb kemény rendelet

Izgalmát, keresztül-kasul éltetett;

És keresett egy megfelelő mellet,

Kellő engedelmességet.

Kegyes Erők ernyője a fiatal virágokon

A vetélés ragyájából;

És lám! A bárd – nagy jutalom –

Dupla adagot kapott!

5.

Vén víg Coil számolhat napot,

Hogy évenként visszatér,

A Mérleg nyelve harmadszor,

Újabb Burns-t adott,

Jövendő rímekkel más mesét,

Hogy felülmúlja ősét,

Dalolni Vén Coilt nemes stílusban

Költőibb lánggal!

6.

Te, béke és békés dal hatalma,

Nézz le kegyes szemekkel,

Áldd vén Coilát, széle-hossza

Szaporodjon örömökkel!

Hosszan álljon a föld pillérének

Az ősi nemzetek virága,

És hírét sok Burns dalolja

Végtelen nemzedéknek!

19. A leltár

Válaszul az adószedő felszólítására

(The Inventory

In answer to a mandate by the surveyor of taxes)

1786

Uram, ahogy a felszólítása rendelte,

Itt küldök egy pontos felsorolást lejegyezve

Javakról, vagyonról, és minden ingóságomról,

Amire tisztán megesküdhetek bármikor.

Először is a szarvasmarha tartásról: –

Négy pompás alkatú ökröm ott,

Mely valaha is eke elé fogatott:

A földem korábban jó öreg „volt”,

Erős és akaratos minden napja.

A földemen mögöttem jól menő kanca,

Ez gyakran hordott haza Kilmarnockból,

És Ayr régi városodból is sokszor,

Oly napokon, mikor a lovaglás nem volt bűn.

(De egyszer, büszke udvarlásomban

Nekem, tökfejnek, lovagolnom kellett

A vágyott lényt, hát úgy tettem –

Uram, bocsásd meg minden bűnömet, és azt is! –

Olyan rosszul jártattam kancámat,

Teljesen megbokrosodott, ina földagadt.)

A barázda mögöttem méltán vad.

Mert mindig igavonót fogtak be,

A negyedik egy felföldi Donald, fürge,

Átkozottul őrült robbanékony Kilbirnie!

Ezenkívül egy csikó, a csikók csikója,

Mely a farka előtt futott valaha:

Ha kímélve vadnak fölnevelik,

Legalább tizenöt fontot hoz a konyhámra.

Szekerem van, de kevés:

Három, részben még új kettő;

Egy vén taliga – inkább jelkép,

Egyik lába és rúdja törött:

Piszkavasnak tengelye jó lett,

Öreganyám eltüzelte a kereket.

Férfinak bírok három huncut legényt,

Egyenesen ördögök harcért és zajért:

Egy hajcsár, a másik kétkezi munkás,

A kis Dávid jószágot etető bojtár.

Tapintattal uralom őket, ahogy kell,

Gyakran együtt végezzük a nehezét;

És illően vasárnap esténként,

Kérdésekkel szorgosan célozgatom őket:

Hitemre! A kis Dávid oly okos lett,

Bár derékig aligha ér föl,

„Vizsgáztatásból” lesöpri önt

Gyorsan, mint bárki e helyen.

Nincsen a házban női szolgálóm,

(Az Úr tartson távol kísértéstől mindörökre!):

Nincs feleségem – és ez az én boldogságom –

És nem vethet ki adót szeretőkre;

Ha az egyházi fickók nem kapnak el,

Tudom, az ördögök meg nem érinthetnek.

Gyerekekkel több, mint elégedett vagyok:

Az ég a vártnál eggyel többet adott!

Jó természetű, vigyori, kedvesem Bess,

Mintha apa arcával nézne szemembe,

Elég egy rész belőle, de kegyelem:

Neki, kedves, édes kis hölgyemnek,

Már rég eleget fizettem;

És ha őt vagy anyját megadóztatja,

Az Úrtól összeszedve, mindet megkaphatja!

De imádkozzon, s ne feledje Aiken úr, én

Semmiféle engedélyt nem váltok ki:

Kijelentem, hogy ettől fogva

Szajhát, lovat megülni nem fogok soha;

Szennyen, pocsolyán fogok gázolni,

Mielőtt drágán fizetnék egy nyeregért;

Erős tuskóim vannak, köszönöm az Égnek,

És minden utamat gyalog fogom járni.

Az egyház és te is elviheted,

A keveset, mi perselyt illet:

Tehát ne tegyen be a könyvébe,

Még tíz sápadt shillingre se.

E felsorolást saját kezemmel írtam,

A nap és a dátum, mint alant;

Mindazoktól, akiket érint, elköszön

Subscripsi huic, Robert Burns.

20. Egy bárd sírfelirata

(A Bard’s Epitaph)

1786

1.

Egy hóbortihlető bolond,

Vezetni heves, agyalni gyors,

Keresni szégyell, hajlongni büszke? –

Jöjj hát ide;

E füves halmon siratót énekelj,

És ejts egy könnyet.

2.

Van itt egy bárd, népdalokkal,

Ki észrevétlen belopja magát

A szívbe, heti sokaságban? –

O, ne haladj el!

Csak testvéri, erős érzéssel,

Hagyj itt egy sóhajt.

3.

Van-e ember, ki tisztán ítél,

Tanít mást helyes irányra,

Ám saját élete letér,

Vad őrület hullámra? –

Itt megállj – és az első könnyben

Nézd e sírhelyet.

4.

A szegény lakó alatta

Gyors tanulni, és bölcs tudni,

Buzgón érezve parazsat

Lágyabb lángot, barátit;

Ám esztelenség lejtőjén,

Folt esett nevén.

5.

Olvasó, figyelj! Vajon lelked

Szeszélyes röpte sarkon túl,

Vagy e sötét, kiásott lyuk

Alanti üldözése;

Tudja, gyanakvó önuralom

A bölcsesség gyökere?

21. Az este ittam egy pint bort

(Yestreen I Had A Pint O’ Wine)

Dallam: Banks of Banna

1786

1.

Az este ittam egy pint bort,

Oly helyen, hol test nem látszott;

Este mellem pihenteti

Anna arany tincseit.

2.

Éhes zsidó a pusztában

Örülve a mannájának

Semmi a boldogságomnak

Anna édes ajakában.

3.

Urak, nesztek kelet-nyugat

Industól a szavannáig:

Add nekem szorításaim

Anna olvadt alakjában!

4.

Ott megvetem a császári bájt,

Császárné vagy szultána,

Karjában elragadtatást

Adok és kapok Annával!

5.

Menj, nap kérkedő Istene!

Menj, te megsápadt Diana!

Menj pislogó csillag fénye,

Amikor velem van Anna!

6.

Gyerünk be, hollótollú éj,

(Nap, hold, csillagok, mind tűnés)

Hozz írni egy angyaltollat,

Annámmal extázisunkat!

Utóirat

Egyház és állam rám szólhat,

Hogy ily dolgokat nem szabad:

Egyház és állam pokolba,

Megyek, mert vár reám Anna.

Ő a szememnek napfénye,

Nélküle élni nem tudok:

Ha még egyet kívánhatok,

Csak Annámnak kell lennie.

22. Ballochmyle leánya

(A Lass O ‘Ballochmyle)

Dallam: Ettrick Banks.

1786

1.

Este volt: harmatos mezők zöldek,

Minden fűszálon gyöngyszemek,

Szellő bab körül csapongott,

És hordott édes illatot,

Minden völgyben rigó dalolt,

Míg a Természet hallgatott,

Csak a zölderdő visszhangzott

A Ballochmyle hegyoldalon.

2.

Önfeledten tovább léptem,

Vidult szívem örömében,

Magányos tisztáson játszva,

Belesvén leányvásárba.

Olyan, mint a Reggel szeme,

Tavaszmosoly levegője.

– Tökély, súgtam elhaladva:

– Íme, Ballochmyle leánya!

3.

Jó a virágos május reggelén,

Édes az őszi éj enyhén,

Kert melegében kóboran,

Vagy lógva magányos vadonban;

De nő, természet gyermeke –

Minden varázsa elérne!

Ott is, hol sodor más munka,

Ő Ballochmyle kedves leánya.

4.

Ó, hát vidéki leány volt,

És én parasztlegény, boldog,

Bár a legkisebb hodályban,

Mi valaha állt Skóciában,

Zord téli szélben, esőben,

Örömmámorban gürcölnék,

És éjjel keblemen hálna

Ballochmyle drága leánya!

5.

Akkor büszkén csúszva-mászva,

Hol hír és dics ragyogása.

Aranyszomj kísérthet kutat,

Vagy keresve bányát alant!

Add a házat a fenyő alatt,

Ápolni talajt vagy nyájat,

Isteni örömben nap, mint nap

Ballochmyle drága lányával.

23. Szózat Edinburghhoz

(Address To Edinburgh)

1786

1.

Edina! Skócia székhelye!

Üdv minden palotádnak, tornyodnak,

Hol egy király lába alatt

Lett jogalkotó szuverén hatásköre:

Vadvirágok nevétől kezdve,

Midőn Ayr partjain lógtam,

Dalos magányban, esti órákban,

Védve tisztelet árnyában.

2.

Itt még bőség az aranydagály,

Zsúfolt piacon nyüzsögnek;

Építészet nemes arcán

Elegáns pompa megülhet:

Itt jog, őshonos égboltjából,

Őrzi a mérlegegyensúlyt;

Ott sasszem tanulmányoz,

Keres Tudományt ki tanul.

3.

Fiaid, Edina, jó társak,

Tárt karok az idegennek;

Széles látókör, szabad gondolat,

A keskeny, vidéki völgy felett;

Figyelve bús jajgatásra,

Szerény érdem halk szavára:

Forrásaik nem apadnak!

Nevükre irigy folt nem tapad!

4.

Lányaid fények, sétáid ékek,

Langy, aranyos nyári égen,

Mézharmat, fehér tövise,

Elragadtatás öröme!

Imádó szembe tömjén csap,

Menyben szép díszben ragyognak:

Fönn látom Szeretet Urát,

A saját isteni munkát!

5.

Ott lesve ritka riadót,

Durva erődöd távol ragyog;

Merész szürke karú veterán,

És sok heggel jelölt sebvarrás:

A súlyos fal és vastag gerendák,

Komoran áll durva sziklán,

Ostromnak gyakran ellenállt,

Visszaverve betörők hadát.

6.

Félő gondolattal, jajkönnyel,

Lám nemes, impozáns dómja,

Hol egykori hősöknek, Skócia,

Híres királyaidnak szálláshely!

Fájdalom, romlott idő jött el!

Felséges nevük mára por!

Vad futásuk nem járt szerencsével!

A merev törvény rikoltja: ”Csak volt!”

7.

Szívverésem lépésedre vált,

Kinek őse napjaidra

Ellenséges rangon, romon át,

Skócia véres oroszlánja unja:

Meg én is, rusztikus dalommal,

Talán fiaim a csűrt elhagyták,

Szembe a vészordítással,

Bátran követve apáik nyomát!

8.

Edina! Skócia székhelye!

Üdv minden palotádnak, tornyodnak,

Hol egy király lába alatt

Lett jogalkotó szuverén hatásköre:

Vadvirágok nevétől kezdve,

Midőn Ayr partjain lógtam,

Dalos magányban, esti órákban,

Védve tisztelet árnyában.

24. Szózat egy hurkához

(Address to a Haggis)

1786

1.

Becsüljék őszinte, vidám arcod,

A kolbászverseny nagyvezérét!

Mindenekfölött helyet foglaltok,

Gyomor, pacal, na meg belek:

Nos, méltán van kegyelmed

Hosszan, míg a karom ér.

2.

Amott töltöd, a tálat rakod,

A farod, mint egy távoli domb,

Tűddel javítva darálót,

Végszükségből,

Míg pórusod harmatot lepárolt,

Mint borostyángyöngy.

3.

Lásd, kését falusi törli,

S készen állsz fölszeletelve,

Zömök belsőd fénnyel árad ki,

Mint árok leve;

És ó, te látvány dicsősége,

Gazdag párakincse!

4.

Majd kanál kanálra nyújtja:

Ördög vigye a legvégét,

Addig kinek-kinek duzzadjon hasa,

Mint dobfeszülés;

Öreg házmester, szeretve degeszét:

– Ah kegy! búgja.

5.

Francia ragu mit segít,

Vagy olíva, mely kocát émelyít,

Vagy becsinált, mely fölrepít,

Úgy undorít,

Lenéz, gúnyosan vicsorít

Egy ily vacsin?

6.

Szegény ördög! Lám a kukájában,

Oly gyenge, mint a kókadt sás,

Cingár lába jó szíjnak,

Dió ökle, mi más;

Alig ütés véres árban,

Mily alkalmatlan.

7.

De láss hurkával jóllakott,

Döngő lépésű parasztot,

Pengeöklével megtapsol,

Fütyülni fogsz;

Kart, lábat és fejet letarol,

Mint bogáncsbogot.

8.

Hatalmak, emberről gondoskodók,

Míg megnézitek az étlapot,

Ó-Skócia nem kér vizes lomot,

Mely fröccsen kis fatányéron,

Ha kívántok hálás imádságot,

Hurkát adjatok!

25. Ó te rémítő hatalom

(O Thou Dread Power)

Ima

1786

1.

Ó, rémítő hatalom, fenn ülsz,

Tudom, hogy majd meghallod,

Míg béke és szerelemügy

Az őszinte imádságom.

2.

Az őszkorú Úr – az agyvérzés,

Örömmel beosztanám:

Áldja meg a kis pihést,

Lám, ez emberi jóság.

3.

Ő, kedves ivadék szemmel,

Gyengéd hittel és félsszel,

Áldd őt anyai örömmel,

S félre egy anya könnyével!

4.

Vágyuk, tartásuk, kedves ifjúságuk,

Az emberi hajnalpírjuk,

Áldj szerelem igaz Istene,

Szülői reményre.

5.

A gyönyörű szeráf testvér-kar-

Őszinte könnyel telt imám –

Bármely kéz rejthet csapdákat,

Lépésüket Te vigyázd.

6.

Előbb-utóbb partot érnek,

Az élet vad óceánjából,

Ünneplik majd, nem kétséges,

A mennyei családot!

26. Tőled Eliza

(From Thee Eliza)

Dallam: Gilderoy

1786

1.

Tőled Eliza, mennem kell,

És szülőpartomtól:

A kegyetlen sors közénk vet

Végtelen óceánt, morajlót;

Ám óceán üvöltése

Szerelmem és köztem,

Soha-soha el nem tépne

Szívem és lelkem tőled.

2.

Búcsúzom, Eliza drágám,

A szobalány, kit imádok!

Fülemben hangjelzés nyomán,

Nincs több találkozónk!

De utolsó szívverésem,

Míg a Halál győzve kiáll,

Az Eliza, a te részed,

Meg a végső sóhajtás!

27. Reménytelenség

Egy óda

(Despondency An Ode)

1786

1.

Gyásztól elnyomva, gondtól elnyomva,

Viselhetőnél egyel több teher,

Vetem magam sóhajra;

Ó élet! Te sértő teher,

Egy durva, fáradt út mentén,

Oly nyomorultnak, mint én!

Tompítsd le, látomásom,

Mily beteges jelenetek!

Mily fájdalom döf, s áthatol,

Méltán igaz, félhetek!

Törődő, kétségbeesett,

Keserves végzetem;

Bánatomat nem zárhatom,

Csak ha zár a sírhalmom!

2.

Dús élet boldog fiai,

Önmaguk a nyüzsgő viszály,

Más nézetre nem kíváncsi!

Még vágyott végét is tagadják,

Míg a dús csak elhalmozás,

Saját jutalmat hoznak:

S én, a reményhagyott személy,

Vagyok céltalanság,

Szomorú visszatérő éjt

Lelve, És reggel ugyanazt.

Te, nyüzsgő és zokogó,

Felejtsd gyászt, fájdalmat;

Én, izgatott és nyugtalan,

Jövőm hiábavaló.

3.

Mily áldott a magányos sors,

Ki, minden felejtve, elfeledett,

Cellája alázatos –

Vad barlang, kusza gyökerekkel –

A gyűjtött gyümölcs fölött ül,

Kristály kútja mellett!

Vagy boldog esti gondolattal:

Elhagyott folyamon

Az emberi út távoli,

Halványan jött álom;

Míg dicsérni, emelni

A mennybe gondolatot,

S vándorként tekeregni,

Látni ünnepi égboltot.

4.

Majd én, nem remetehelyre,

Hová ember lábát nem tette,

Kevéssé alkalmas szerepre;

Szerencsés pillanat fejlődésre,

Csak megállni, csak mozdulni,

Az önbecsülés művészetével:

De ah! Ez örömöt, szerelmet, élvet,

Amelyeket én is szívesen ízlelek,

A magányos megvetheti –

Akarhatja, mégis áldott lehet!

Nem kell neki, nem kell neki

Emberi szeretet vagy gyűlölet;

Míg itt kell sírnom

Hálátlan áruláson!

5.

Ó, irigylendő kezdetek,

Táncos élvek útvesztőjében,

Gond, bűntudat ismeretlen!

Mily rossz váltás érett időkre,

Érezni bolondságot, bűnt

Másokét, magamét, mint süt!

Sok apró manó, ártatlan csíny,

Bokorban madár körvonalain,

Alig ismered a bajt, mely kerül,

Míg férfias a vágyad!

Veszteségek, keresztek,

Aktív ember vonzza őket;

Az összes félelmed, könnyed

Elkopó, fogyó életed!

28. Még mindig éj volt

(The night was still)

Dallam: Ismeretlen

1786

1.

Még mindig éj volt, s a domb felett

A várfalon ragyogó hold,

Rigó dalolt, míg harmatcseppek

Övezték őt a várfalon:

2.

Hát vígan körbetáncolták

Estétől első kakasszóig,

És mindig csak egy refrén járt:

„Irvine gyermeke kedves mind!”

29. Szózat a fogfájáshoz

(Address To The Toothache)

1786

Átkom, a mérgedre üljön,

Amely kínzott ínyemre jön,

Húzva penget fültövömön,

A bosszúm egyre gyötörjön,

Keserű könnyel, idegtépőn,

Ahogy rakodógép hörög!

Nyálam szakállamon lecsorog,

Gyomrom öklendezve kidobom,

Míg a tűz körül buja hang kong,

Lám, rángva üt,

Míg őrülten dühöngök, vágyom

Seggedbe a kenderfésűt!

Mikor fagy az érv, vagy éget láz,

Reuma rág, vagy kólika ráz,

Szomszédunk szánása enyhíthet,

Ha sajnálva nyög;

De poklod már a betegséged –

Gúnyos nyögése döf.

Sok emberi nyavalyatörésben,

Ocsúban, ganéban, átverésben,

Tán jó barátok lehevertek,-

Borút látva!

Zavart bolondok, léhák trükköznek,

S tiétek a pálma!

Hol papok helye a pokolban,

Hol jajkiáltás minden hang,

Pestis-sorszámuk a rang,

Szörnyen nyersen,

Fogfájás, nyakadon a harang,

Közöttük a helyed!

Ó, bús, bajkeverő ifjú,

E sikoly zeng, oly szomorú,

Míg balga farán orsó fúr,

Bakancsrúgást

Adj, s ha Skócia-ellenes az úr,

Egy év fogfájást!

30. A kedves fajdtyúk

(The Bonie Moor-Hen)

Dallam: The Tailor’s March

1787

Kórus

Ifjak, tanácsom, vigyázni vadászaton!

Ifjak, tanácsom, vigyázni vadászaton!

Néhány szárnyra kap, néhány felriad,

Ám óvatosan tovasuhan a fajd.

1.

A hanga virágzásban, a rét kaszált,

E napon minden legény hajnali vadász,

Mocsár és láp fölött és sok völgykatlanban:

Végül egy kedves fajdtyúkra akadtak.

2.

A harmat mosta hangaharangokról,

Színei elárulták ama mohás lápon!

Tolla tavasz büszkeségét csillantotta,

És ó, mily forrón csapkodott a szárnya.

3.

Maga, vén Phoebus, míg hegy fölé kukkantott,

Tolla dacára próbált hajlamot:

Odasugárzott, míg dombon sütkérezett –

Mindent túlragyogott, ám jelölt helyet!

4.

Vadásztak dombon, vadásztak a völgyben,

Legjobb legényeink, a legjobb képességgel;

De mégis, ahogy legszebben ült szemük előtt,

Huss! messze szállt, mérföldnyire röpködött.

5.

De jött ám egy rabló, ihaj-tyuhaja!

Alamuszi, ravasz fickó egy flintával.

A bronz csillogott, elvakította,

S most gyűjteményében henceghet díjjal.

31. Szép kérő múlt májusban

(Last May A Braw Wooer)

Dallam: A Lothian Lassie

1787

1.

Múlt májusban szép kérő a hosszú völgyből

Jött, szerelme fájón sütött engem.

Mondám, mint férfit, semmit sem gyűlölök:

Az ördög útitársa, higgy nekem, higgy nekem –

Az ördög útitársa, higgy nekem!

2.

Fullánkról beszélt fekete szememben,

Esküdött, meghal szerelmemért.

Halhatott volna, míg szerette Jean-t:

Bocsáss meg Uram, a hazugságért –

Bocsáss meg a hazugságért!

3.

Jól felszerelt birtok gazdája,

És házasság az ajánlata:

Sosem hagytam, hogy érdeklődésem tudja,

De lehetnek rosszabb ajánlataim –

De rosszabb ajánlataim.

4.

Mit gondolsz? Két hét vagy annál kevesebb

(Az ördög ízére kap közelében!)

Bess, fekete kuzinomhoz fogni könnyebb!

Vajon az öreg nő! Elviselhető-elviselhető –

Vajon az öreg nő! Elviselhető.

5.

Következő héten, amint cirógattam,

Elmentem Dalgarnock marha-vásárába,

És hopp, szeszélyes szeretőmre találtam?

Rámeredtem, mint boszorkányra, mint boszorkányra –

Rámeredtem, mint boszorkányra.

6.

Ámde bal vállam fölött rápillantottam,

Szomszédok ne mondhassák, pimasz.

A kérőmnek gondolta magát italosan,

Esküdtem, a nője, a nője voltam –

Esküdtem, a nője voltam!

7.

Kuzin, legyen barátságos és szolid:

Talán-tán helyrejött a hallása?

És hogy illett új cipője régi, alaktalan lábára?

De szent ég! Hogyan esküdözik-esküdözik –

De szent ég! Hogyan esküdözik!

8.

Könyörgött, hogy lennék a felesége,

Vagy bánattal ölöm őt meg;

Nos, szegény test maradjon életben,

Azt hiszem, holnap-holnap eljegyzem-

Azt hiszem, holnap, eljegyzem!

32. Vízimadarak felriasztásáról a Turit tónál

Vad jelenet Oughtertyre dombjai között.

(On Scaring Some Water-Fowl in Loch Turit A wild scene among the hills of Oughtertyre.)

1787

Miért, ti tólakó gémek

Röppentek föl vizetekről?

Mondjátok baráti lények,

Ha jövök, el mért repültök?

Miért zavarja társas kedvetek,

Rokoni köteléketek? –

Közös barát a Természet,

Ajándéka mindenkié:

Tartsd békésen hömpölygésed,

Vágyakozás vagy bőség;

Vagy szikla alatt menedék,

Tűrve a hullámlökést.

Tudva, pirul versenyünkért,

Túl hamar vélem félelmeid.

Ember, büszke, bitorló ellenség,

Mindenek ura lenne:

Szabadsággal ékeskedik,

Zord zsarnok áll mellette.

A sas, sziklás homlokától

Zsákmánynak megjelölve,

Mellében nincs szánalom,

Erős szükség kényszerítve:

De csak az ember, kinek jár

A menny irgalmából egy sugár,

Dicsőség emberi szívben –

S öltek kéjére jött lények!

E vad folyó síkságain

Csak bojtárok ismerősek,

Hol a mohás part eltűnik

Távol lelkek és ösvények,

Csak a természettől függsz,

S a puszta életben elmerülsz.

Vagy ha az emberfeletti

Rontja születési jogod,

A magasztos éteri

Lény hatalmával gúnyol;

Gyorsan keres szárnycsapkodást,

Más tavat, és más forrást;

Ez ellennel nem dacolhatsz,

Megveti szolgaságodat.

33. Gordon kastély

(Castle Gordon)

1787

1.

Keleti síkon patakokat,

Téli lánc meg nem kötött;

Itt az aranyhomokon ragyogtak,

Keveredve a legbolondabb foltokkal

Zsarnokság bíbor kezétől;

Gazdag fénylő hullámaikat,

Zsarnokokra és szolgáikra bízom:

Add nekem a csobogó patakot,

A Gordon kastély parton.

2.

Csípős erdők egykor melegek,

Árnyékolva égő sugarat,

Bús nyomorult munkára fogottak;

Vagy a bennszülött kegyetlenségek,

Hajlítva vágásra, vérre, zsákmányra;

Fák, mik csak zölden hajladoztak,

Hagyom, ha zsarnok, ha szolga:

Add a bátran kúszó lugasokat,

A Gordon kastély viharában.

3.

Itt ellenőrzés nélkül a természet

Uralkodik vadul az egészen;

Józan, töprengő módon,

Legszebben az érző léleknek,

Ültet erdőt, önt áradatot.

Az élet rossz napján, mélán tombolok,

Éjben találva bújtató barlangot,

Hol víz folyik, vad fák hajladoznak,

A kedves Gordon kastély alatt.

34. Sorok a Carse testvérek remetelakában

(Verses In Friars Carse Hermitage)

Nithside

1788

Te, kit sors vezet ide,

Rőt ruhába öltözve,

Borítson selymes szőrme,

Vésd e tanácsot lelkedbe.

Az élet legtöbb egy nap,

Éjből fakadt, – sötétbe veszett;

Bízva, nem süt minden órában,

Ne félj, lesz felhős szürkület.

Ifjúság, szerelem élénk tánc,

Hajnalcsillagod alatt,

Csábos levegőben szórakozás

Megcsalhat gondtalan párt;

Óvatosság áldja Élvezet poharát,

Majd kortyolj mámort, s kiigyad.

Ahogy napjaid melegen nagyra nőnek,

Az élet delelő lángja közel

Megveted az alázatos völgyet?

Az élet büszke csúcsai rád kövülnek?

Figyeld lelkesen a mászó lépést,

A gonosz les bűnös várakozásban:

Veszély, saskarmos vakmerőség,

Körül szárnyal minden sziklás bércet!

Míg a víg Béke, kenderike dallal,

Énekli a szerény völgyeket.

Amint az éj árnyai bezárulnak,

Téged hosszú távozásra hív;

Ahogy az élet betegséggé válik,

Nézed a kemencesut merre van;

Komoly gondolaton rágódsz,

Mindenen mit láttál, hallottál, végeztél,

És a környék sportos fiataljait tanítod,

A tapasztalat példája, hang és bölcsesség:

Mondsz, emberi igazat, valós értékelést,

Sorsának fő feltételét,

Vagy nem, -Mi vagy, magas vagy alacsony?

Szerencséd apadt vagy áradt?

Sok tehetség aranyozta be életed?

Vagy a fösvény természet vonakodott?

Mondd meg nekik, és vésd a fejükbe,

Amint neked hamar kell megtalálnod,

A szörnyű Menny rosszalló mosolyát,

Az adott erényre vagy a bűnre,

Mondd, légy igazságos, kedves és okos –

Szolid önelégültség rejlik a mögött;

Ez az ostoba, önző, hitetlen mód

Hitvány és aljas nyomorba dönt.

A boldogság csak elnevezés,

Légy elégedett, és könnyíts célodon.

A becsvágy üstökös-fényesség;

Hírnév nyugtalan szellős álom;

Élvezetek, szárnyaló rovarok

Körbe béke, leggyöngédebb virág tavaszon;

Kik egyedül kortyolnak harmatot –

Tedd magadévá a pillangókat;

Melyek virágport falnak –

Zúzd szét a sáskát, mentsd a virágot.

A jövőre készülj fel:

Figyeld, mit nem kerülhetsz el.

S bár a tetted legnagyobb rendben,

Üdvözöld, mit nem kerülhetsz el.

Múltbéli bolondságok levegőhöz juttatnak –

Legyen következményük gondviselésed.

Tartsd szem előtt az emberi nemet,

És ne gyalázd a fajtádat.

Tiszteld alázatos szívvel

Őt, kinek csodás munkája vagy;

Az Ő jóságát tartsd szemmel –

Meg hitedet, és példádat.

Ily lemondón és csendesen kúszva

A végső alvás ágyához, –

Aludj, honnan soha föl nem riadsz,

Éjszaka, hol a hajnal sosem hasad,

A jövő életig, jövő nem marad,

Szállni és örülni a jó helyreállításnak,

Szállni és örülni, ahogy még soha.

Idegen, menj! A Menny legyen vezetőd!

Idézet Nithside sirató gyöngyszemétől.

35. Barim

(My Hoggie)

Dallam: A cím

1788

Mit teszek majd, ha barim megholt?

Örömöm, büszkeségem, bárányom!

Egyetlen, több sincs jószágom,

Esküm, bősz hiúságom!

Éjjel lestünk nyájfordítást,

Én, és a hű kutyusom

Hallgattuk a víz zúgását,

A bokros domboldalon.

Bagoly huhogott a várfalról,

Meg egy szalonka sikkant,

A dombról róka válaszolt,

S remegtem Barim miatt.

A hajnali kakasszóra

Egy szörnyű eb a ködbe’

Felszökött a korlátra,

Barimat majd megölve!

36. A lovag panasza

(The Chevalier’s Lament)

Dallam: Captain O’Kane

1788

1.

A madárkák ujjongnak új zöldülésnek,

Morgó patak szélirányban zúg a völgynek,

Kankalinok reggeli harmatban nyílnak,

A zöld völgyben vadon szétszórt gólyahír van:

De mi nyújt örömöt, vagy mi a tisztesség,

Ha sóvár pillanatok gonddal számoltak?

Nincs derűsen bújó tavaszi virág,

Nem hallani madár dalát,

Mi nyugtatná kétségbeesés bús keblét!

2.

Merész tettem kiérdemli a rosszallást,

Egy királyt és egy apát trónra helyezni?

Joga itt minden völgy, és mindenik hegyhát,

Menedék vadnak, előlem elrejtezni!

De nem silány, szánalmas szenvedésem, –

Nagylelkű barátim, romotok gyászolom!

Hitetek oly hűséges

Véres próbatételen,

Ó, Jaj! lehet-e jobb visszatérésem?

37. Egy kis bitang üdvözlése

(Welcome To A Bastart Wean)

1788

1.

Örülök, kicsim! Megesett balesetem,

Ha gondolatod, vagy ha anyád

Valaha elijeszt, riaszt tőlem,

Édes kicsiny hölgyem,

Vagy elpirulnék, ha szólítanál

Mint édesapám!

2.

Miért neveztek paráznának,

Kötekedtek nevemmel pletykákban?

A sok beszéddel jól megismertek,

Hadd fecsegjenek!

Egy öreg feleség nyelve

Bárkit bosszantani gyenge.

3.

Isten hozott kedves, kicsi lányom!

Bár váratlanul jöttél, nem bánom,

Jöveteledért harcoltam

Templomban, kórusban;

Még hitemben nem vagy kiképezve: –

Majdani eskümre!

4.

Boldog ütés édes gyümölcse,

Vicces munkám el nem kallódhat:

Bár ferdén jöttél e világba be,

Mely bolond gúnyolhat,

Utolsó érmémen részed lesz benne,

Biz’ a jobbik fele.

5.

Legrosszabbnak kéne lennem,

Oly kedves és jólöltözött leszel,

Ifjú éveidben, kényelemben

Nevelgetnek,

Mint csitrijét hitvesi ágynak

Minden lakhelyeden.

6.

Kis kép a kedves Bettymről,

Apaként csókollak, simogatlak,

Mivel édesem szívembe zártalak,

Oly jó szándékkal,

Hogy az összes pap látta, kezemtől

A pokol távol van.

7.

Adja Isten, mindet örökölnéd,

Anyád kinézetét, kecses érdemét,

Szegény, értéktelen apád szellemét

Kudarcai nélkül!

Ezt szívesebben látom örökségül,

Mint tanyát, fölszerelést.

8.

És ha oly lennél, mint szeretném,

És tanácsomat, megszívlelnéd,

Soha nem osztom meg veled gondom –

Sem a szégyent, sem költségét, –

De szerető apád vagyok,

Hencegheted nevét.

38. Messze a sudár legény

(The Bonie Lad That’s Far Awa)

Dallam: A cím

1788

1.

Ó, hogy lennék én dévaj, vidám,

Hogy mehetnék szépen, élénken,

Míg a legény, kit szívem imád

Hegyeken túl, a messzeségben?

2.

Ez nem a fagyos téli szél,

Ez nem a sodró hófúvás;

De a könny mind szemembe tér,

Rá gondolva, hogy messze jár.

3.

Apám kivágott ajtaján,

Barátaim megtagadtak;

De van egy, ki gondolhat rám –

Sudár legény, ki messze jár.

4.

Egy pár kesztyűt hozott nekem,

És még két selymes pántlikát,

Mindet kedvéért viselem,

Sudár legényért, ki messze jár.

5.

Ó, fáradt tél hamar múlik,

Tavasz nyírligetet felruház,

És édes babám megszületik,

Meg hazajön, ki messze jár!

39. Barátságod

(Your Friendship)

Dallam: Banks of Spey

1788

1.

Barátságod megáldhat engem –

Ó, mért öl e gyönyör?

Kérést mért sürget, egyetlent,

Melyet majd lesöprök?

2.

Gondolatod, ha Szerelem száll,

Rejtőzzön abban,

Ne okozz szívszakadást,

Barátra gondoltam.

40. Elégia az eltávozott évről, 1788.

(Elegy On The Departed Year, 1788.)

Urat, királyt nem gyászolok;

Hadd haljanak – ezért születtek;

De ó, mélázni csodálatos,

Egy tucat hónap, tönkrement!

Ó Nyolcvannyolc, kis teredben

Mily szörnyű dolgok történtek!

Mily élvezettől fosztottál meg!

Mily pácban hagytál bennünket!

A spanyol birodalom veszte fejet,

És vén fogatlan ebem elhalt;

Pitt és Fox között volt kemény menet,

Jó feleségünk kis kakasai:

Egyik játékos ördögfajzat;

De a tyúkokhoz ritka polgári;

A másik konok – nem ily jólnevelt,

De trágyadombon még jobb nem kapart.

Ti, papok, gyertek szószékre fel,

Bőgni, míg berekedtek, s szakad hangotok,

Nyolcvannyolc jót kívánt nektek,

Ételt, bőséget kaptatok:

Bizony sok érmét, és sok ételt,

Tudjátok, kevés megtérülésre!

Ti, lányok, töröljétek meg

Szemetek az elvesztett barátért,

Amit nyolcvannyolc már elvett,

Azt adni nem kell soha többé.

Figyelje meg a marhát, juhot,

Mily buta, a feje lelóg!

Nem, még maga a föld is sír,

Edinburgh kútjaiban nincs víz!

Ó, Nyolcvankilenc, te gyermek,

Tanulni nem öreg, remélem!

Fiú, imádkozom érted,

Most apuci székébe ülhetsz:

Nincs megbilincselt, fátyolozott régens,

De, mint ő, szabad ügynök teljesen,

Feltétlenül kövesd a tervet,

Jóember, nála rosszabb nem lehetsz!

Csak sokkal jobb, meglehet.

1789. január 1.

(Megj. Pitt és Fox – korabeli politikusok)

41. Kaledónia

(Caledonia)

Dallam: Caledonian Hunt’s Delight

1789

1.

Egyszer volt, míg a vén Idő ifjú volt,

Az a bátor Kaledónia leányzó,

Néhány északi istenségből szabott

(Ki ne tudná, hogy Kaledónia isteni?).

Tweedtől Orkádokig nyúlt birtokán

Járt vadászni, legeltetni, vagy csak tenni.

Mennyei kapocs tartotta uralmát,

Jóságát isteni fejek garantálták.

2.

Bárány békében, oroszlán háborúban,

A hősnő rokonsága büszkélkedett.

Nagyapja, Odin, esküdött diadalmasan:

” Biz’ megbánja, ha valaki provokál téged!”

Néha földet művel, vagy terelve sportol,

Zsengés kukoricával táplálja szép nyáját;

De a kedvenc helye főleg az erdő volt,

A szórakozása kürt, és vadászkutyák.

3.

Békében uralkodott, míg arra nem szállt

Néhány vakmerő sas az Adria partján,

Egyre-másra, beröpültek sok éven át,

Az eget takarták, a földet prédálták.

Vijjogásuk irtózat, karmuk a halál;

Pusztult és hódolt a környező világ.

Fogta hegyeit, és röpített sok nyilat –

A megszállók menekültek, vagy meghaltak!

4.

Barbár Camelon zavarta meg nyugalmát,

Zűrzavar, nyugtalan lázadás és viszály.

A belső rágódáson túl, végre felkelt,

S egyből elragadott reményt és életet.

Az angol oroszlán, a frankok terrorja

Sűrű portyán vérezték Tweed ezüst vizét,

Ám a fényes kaledón lándzsa megtanítja,

Rettegni saját erdős szülőföldjén.

5.

A lecsapó Hárpia-holló északról

Hozott tengercsapkodást, parti rettegést;

Megjelent a vad skandináv vaddisznó

Tobzódni, dagonyázni, ontani vért;

Dühük országokat, királyokat elért,

Mű nem békítheti, kar vissza nem veri;

De Kaledóniát hiába ütötték,

Largs tanúsítja, Loncartie elmeséli.

6.

Ily hős független, legyőzhetetlen, szabad,

A dicsőség fényútját örökké járja,

Halhatatlan a bátor Kaledónia,

Euklidésszel tárom tisztán, mint a nap: –

Téglalap-háromszög, választott alak;

Függőleges végzet, vén idő az alap,

De bátor Kaledónia az átfogó;

Rájuk talál, mindig rájuk talál, ergó!

42. Szonett az elfogadott szívességről

Címzett Robert Graham, Esq. Fintry.

(Sonnet On Receiving A Favour)

1789

Hangulatom nem idéz Istennőket,

Mesés Múzsa jó a hazug bárdnak,

Életem barátja! dúlt lelkem éget,

És szívem hálája visszavágtat,

Adott áldásodban a jó mind új,

Az ajándék is drágább, mint az átadó.

Nap bolygója! más sápadtabb fényút!

És éjjel sok csillag, mind csillogó!

Ha kihull agyamból az adakozóm,

Legyek nagylelkűségének szégyene,

Engem görgess végig szféráidon,

Gazember éveim számba véve!

Kezem feszül dagadó mellemre,

Hálám túlbeszélném, ha lehetne.

43. Pegasus Wanlockheadben

(Pegasus At Wanlockhead)

1789

1.

Pegasussal egy napon

Apollo, fáradtan repült

(Az út fagyos hegyen terül),

Gyalogosan kitaposott.

2.

Szegény csúszó, kerge Pegasus

Sajnálandó, gyalogolt;

Hát Apollo megy Vulcanhoz,

Bezáratni a fagyot.

3.

Vulcan munkához is látott,

Ledobva sapkát, kabátot,

S mert a Nap dolgával végzett –

Fizetsége egy szonett.

4.

Wanlockhead-i Vulcan gyerek,

Sajna bús katasztrófám!

Pegazusom rossz patkóját –

Megfizetem, mint a mester!

44. Titkon szeretett szerelmem

(I Love My Love In Secret)

Dallam: A cím

1789

Sandym gyűrűt adott nekem,

Finom gyémánt szépségeket;

De sokkal jobbat adtam én,

Szívfogadalmam gyűrűjén.

Kórus.

Sandykém ó, Sandykém ó,

Kedves, kedves Samdykém ó;

Szerelem adósod,

Neked nyíltan vagyok,

Amíg titokban szeretlek, Sandykém ó.

Az én Sandym megborzongat,

Míg arcán könnye leszaladt;

Cseppjéből nekem is adott,

Őrzöm, amíg meg nem halok.

Kórus.

Sandykém ó, Sandykém ó,

Kedves, kedves Samdykém ó;

Szerelem adósod,

Neked nyíltan vagyok,

Amíg titokban szeretlek, Sandykém ó.

45. A gyilkolást gyűlölöm

(I Murder Hate)

Dallam: Ismeretlen

1790

Gyilkolni bárhogy gyűlölök,

A dicsőség átitathat,

Háborúm az ágyban örök,

Míg Vénusszal életet ad.

Imádott istenségeim

Közös Békesség és Bőség;

Jobb egyet nemzeni megint,

Mint húszra eljőjjön a vég.

Nem halnék meg Szókratésszel

Pláton minden zavarára,

Leonidász sem érdekel,

Nem lépek Cato útjára:

Egyház és állam zelótái

Nem vihetnek gyilkosságba;

Inkább Zimri végórái, Omolva Cozbi karjába!

46. 1791 Újév napja.

Mrs. Dunlopnak.

(New year’s day 1791

To Mrs. Dunlop)

Ma Idő teker kimerült láncot,

A tizenkét hossz új futásához:

Látom a vén, tar fejű fickót,

Égő szemet, sápadt ábrázatot,

Állítsa be a kifejező gépet

Ugyanazon, unalmas megszokásra.

A hiányzó szerető, öröklő gyermek,

Imájuk támadása hiába:

Süket, barátom, mint látja, nyomott az,

Az órát pillanatra le nem teszi.

Háziasszony voltodból kiléphetnél,

(Az őrnagy a kutyákkal van;

A boldog bérlők megosztják körét;

Coila vására Rachel gondozásában,

Kivirágzó Keitht Gray lefoglalja)

(Az unoka sapkája ráér holnap),

Csatlakozhatnál erkölcsömbe?

E nap kedvező a bölcsességre!

Először is, mit hozott a tegnap este?

– Egy év telt el örökre.

És mi e nap erős tanácsa?

– Csak a múló pillanatra alapozunk!

Pihenni – mire? Itt mit csinálunk?

Mért bámulnánk az évet, mely oda?

Az Idő, tanít-e majd közmondással,

Találkánkhoz bár egy percet adna?

Néhány nap talán- pár év biztosan –

Megpihentet minket a néma porban:

Akkor bölcs dolog lefojtani gyönyörünket?

Igen, minden ilyen érvelés téves!

A Természet hangja hangosan bőg,

És sok üzenet az égből,

Hogy bennünk valami sosem hal meg;

Hogy ez esendő, bizonytalan állapoton

Múlnak örök súlyú dolgok;

Hogy a jövő élet ismeretlen terén

Csak önmagától veheti árnyalatát,

Akár mennyei fényes dicsőség,

Vagy sötét, a Nyomor siralmas éjén át.

Addig is, tisztelt barátaim, főképpen

E szegény lénytől függ minden,

A fontos Most alkalmazottunk legyen,

És éljünk, mint kik sosem halnak meg.

Bár te, koronás napokkal és rendjelekkel,

Tanúja azon gyermeki körnek

(Az eldobandó bús élet látványának,

A megrázandó sárga irigység látványának),

Mások most követelik, fő szempontodat:

Magad, várod fényes jutalmadat.

47.Szózat Thomson árnyékához

Mellszobrának megkoronázásakor Bays füzérével Ednamnál, Roxburhgshire-ben.

(Address To The Shade Of Thomson

On crowning his bust with a wreath of Bays, at Ednam, Roxburhgshire.)

1791

1.

Míg szűz tavaszon Eden árad,

Zöldre tárja gyengéd palástját,

A gyep is mókás hangulat,

Vagy szélhordta dallamhangolás.

2.

Míg nyáron kegyes matrónaként,

Húzódik Dryburgh hűs árnyába,

Gyakran, megáll a döfés,

A hegyes penge haladása:

3.

Míg ősznek, jótevő kedvesnek,

Tweed emeli idős fejét,

Látja önelégült elmével,

Adományát ette minden lény:

4.

Míg a mániákus tél tombol

A dombon, honnét a Yarrow ered,

Az ár harsány üvöltését kavarón,

Vagy söpör vad hóförgeteget:

5.

Viszlát, év édes költője!

Virágzik koszorúd, a jutalom;

Míg Skócia, örömkönnyel,

Hirdeti, Thomson a fia volt.

48. Isten hozott, Willie Stewart

(You’re Welcome, Willie Stewart)

Dallam: You are welcome, Charlie Stewart

1791

Kórus

Isten hozott, Willie Stewart!

Isten hozott, Willie Stewart!

Nem örülök úgy májusi virágnak,

Mint a te betoppanásodnak!

1.

Itt a teli serleg! Örülj!

Kupánk újra tölthetjük –

A nagy whiskys flaskát, hozzad át,

Üdv neked Willie Stewart!

2.

Erős ellen, ernyedt barát!

Minden akciót megbánhat!

Nőd feléd fordítja hátát,

Félreért, Willie Stewart!

49.Mennyegző Mauchline-ban

(A Mauchline Wedding)

1791

1.

Amikor nyolcvanöt hét hónapos volt

És a nyolcadikat járta,

Míg a Boreas szúr, s eső csapkod,

Harcot ád a gazdáknak;

Egy reggel, egykori kőműves W…,

Ma Miller kereskedő mester,

Lement találkozni B Nansie-vel…

És jamaicai pénzével

Házasodni, aznap.

2.

A felkelő nap Blacksideen felett

Éppen feltűnt becsülettel,

Amikor Nell és Bess felöltözni nekiláttak

Hetedfél órával korábban!

Most szekrény csapódik, fiók táncol,

Fűzőnek, csipkének, szalagnak:

Szerény Múzsán csak a gond,

Mi a női alsónemű

Ilyen napon!

3.

De feltéve, a maradékok fűzősek,

És a kedves keblek takarva,

Ám a patyolaton át – a többit kitalálja!

Kémlelni egy angyal alig mer.

Aztán finom selyem a harisnya,

Körültekintő gonddal készülhet;

A szusz harisnyakötővel kiszorítva, –

4.

De most az estélyi susogó,

Selymes pompáját megmutatja;

Bizony, nem bűn, hogy hiábavaló

Az ily nagyon kedves ruha!

Elegáns derék, hatalmas uszály –

Kedves leányok, az az igazság!

Ó, Éva ősanya, bánkódhatnál

Látni a bőséges farukat,

Oly nagy e nap!

5.

Majd Sandy, csinos piros kabátjával,

Érettük betoppan,

Felkapja mindkettőjüket –

Uram, küldd ki biztonságban őket!

És az öreg John Trot komoly arccal,

Széles és jóképű, mint egy tanácsnok,

Válla és vasárnapi parókája

Porral és olajjal

Jól bekenve aznap.

50.A Doon partja

(The Banks O’ Doon)

1791

1.

Édes a part, a Doon partján

A szétszórt virágok szépek,

Minden örvendő és pajzán,

Mégis mindenem gonddal telt.

Kedves madár szívem szaggatod,

Ki fönn az ágon énekelsz!

Emlékeim boldog napok,

Igaz volt hamis szerelmem.

Kedves madár szívem szaggatod,

Ki dalolsz a társad mellett,

Mert így ültem, énekeltem,

És nem ismertem a sorsom!

2.

A Doon gyakran elragadó,

Látva vadszőlő indákat,

Minden madár daloló,

Még én is a vágyamat.

Könnyű szívvel rózsát tépve

A tövises fáról,

Ám álszeretőm elcsente,

S nekem csak tövist hagyott.

Könnyű szívvel rózsát tépve

Júniusi hajnalon,

Így virágoztam reggelre,

Letépettem délelőttre.

51.Nithsdale üdvözöl hazatéréskor

(Nithsdale Welcome Hame)

Dallam: A cím

1791

Nemes Maxwellék, s hadaik

Vonulnak át a határon,

Elérve Terreagles tornyait,

Rendben fölsorakozván ott.

Terreagles-t tisztának mondják,

Sehol lélek ez ugaron,

Lakhelyüknek ezt választják;

Ez a legkönnyebb alkalom.

Égen csillagok kihunyhatnak,

Jöhetnek dühös viharok;

A boldog óra betoppanhat

És majd kellemes időt hoz:

A fáradt éj, törődés és bánat

Holnap örömteli lehet;

Megszabadít a hajnali nap,

Éjünk, bánatunk elmehet.

52.Oly távol

(Sae Far Awa)

Dallam: Dalkeith Maiden Bridge

1791

1.

Ó, szomorú, nehéz sorsom,

De a kedvéért oly távol,

Nem tudom, mily útba botlom –

A szülőföldem oly távol.

2.

Te, mindenek Teremtője

Alkottad meg ezt a dámát,

Legyen testemnek ereje,

Visszafogni az indulást!

3.

Mily sivatagi szeretet!

Az enyém iránta oly távol,

Semmi gyógyítja szívemet,

Ameddig ő, olyan távol!

4.

Nincsen más szerelmi nyilam

Érzem, övé oly messze van;

Őszintébben szív meg nem fog,

Mint övé, s a nő oly távol.

53.Szeretett barátról, földről

(Frae The Friends And Land I love)

Dallam: Carronside.

1791

1.

Szeretett barátról, földről

Hajtva makacs Szerencsétől,

Legkedveltebb kóborlásról,

Soha többet élvezetből!

Soha többet nem remélni,

Könnyű munkából megélni.

Mikor emlék ront az elmén,

Öröm rejt kétségbeesést.

2.

Fényes tájak búsan jönnek,

Sivatag a virágzó part,

Míg sorsunk nem nehezebb,

Jókedv, béke helyreállhat;

Míg a bosszú babéros feje

Újra kiűz otthonunkból,

És mindegyik hű, legényke

Tengeren át, nyer sajátot!

54.Lady Mary Ann

Dallam: A cím

1792

Ó, lady Mary Ann lenéz a kastélyablakból,

Látva, hogy három csinos fiú labdázik,

Köztük a legfiatalabb a virág volt,

Csinos, fiatal legény, ki még bimbózik.

Apám-apám, gondolod, hogy jó volna,

Egy évre elküldenünk kollégiumba,

Körbe zöld szalagot varrva kalapjára,

Lássék, nősülendő ifjú a gazdája.

Lady Mary Ann virágzott a harmatban,

Édes illata, bódító árnyalata,

Egyre édesebb, kitartó virágzásában,

Amilyen a liliom rügyfakadása.

Ifjú Charlie Cochran egy tölgy sarja,

Virágzás, és ölelgetés a lényege,

A nap örömét kedvéért ragyogja,

Legyen még az erdőség legszebb éke.

Elmúlik a nyár, míg a levelek zöldek,

Megélt víg napjaink odább állnak,

De sokkal jobb napokban bízom, jönnek

Fejlődésére fiacskámnak, ki másnak.

55.John, jer, most csókolj

(John, Come Kiss Me Now)

Dallam: A cím

1792

Kórus

Ó, John, jer most, most-most csókolj!

Ó, John, szerelmem, jer csókolj!

Ó, John, jer csókolj csak-csak csókolj,

Lánykérő utad tudod jól!

1.

Ó, némely udvarol, bókol,

Más csókol és megcirógat;

De csak a férjemmel fogok…

Saját férjem – nem hibáztat!

2.

Ó, némely udvarol, bókol,

És a másik szájon kóstol,

Megint mások karja ölel,

Mert lám, ez tölt el örömmel!

56.Vallom, oly igazságos vagy

(I Do Confess Thou Art Sae Fair)

Dallam: The Cuckoo

1792

1.

Vallom, oly igazságos vagy,

Hogy fülig szerelmes volnék,

Ha nem lelném csekélyke imámat,

mely ajak mondja szíved verését.

Vallom, édesem, úgy látom

Oly különc az édességed,

Szívességed mókás fuvallom,

Mit talál, megcsókol mindent.

2.

Láss ott harmatos rózsabimbót,

A vadrózsák közt oly félénk,

Milyen gyorsan veszít illatot,

Míg húzza-vonja közös játék!

Bár még derűsen virágzol,

Hamarosan úgy dobnak el,

Mint bármilyen vacak gyomot.

57.Nejem meglehet, heves

(My Wife’s A Winsome Wee Thing)

Dallam: My Wife’s a Wanton Wee Thing.

1792

Kórus

Ő picinyke, és heves,

Ő csinoska és kedves,

Belé vagyok szerelmes,

Ővele feleséges.

Sosem igazságosabbat,

Sose szerettem drágábbat,

Én őt nem szívemben hordom,

Félek, ékszer agancsomon.

Kórus:

Ő picinyke, és heves,

Ő csinoska és kedves,

Belé vagyok szerelmes,

Ővele feleséges.

Nem osztjuk, ha világvég jő el;

Küzdés és gond nem érdekel;

Véle vidáman viselem,

Gondolom, sorsom a menyben.

Kórus:

Ő picinyke, és heves,

Ő csinoska és kedves,

Belé vagyok szerelmes,

Ővele feleséges.

58.A gyepgerinc

(The Lea-Rig)

Dallam: My ain kind dearie, O

1792

1.

Ha keleti csillag a dombon

Szól, itt a kihajtás idő, drágám,

És az ökör a szántásból

Kilép, oly unott és fáradt, ó,

Patak menti illatos nyírfák

Harmatosak tiszták, drágám,

Találkozunk a gyepgerincen,

Én jó kedvesem, ó.

2.

Éjfélkor legsötétebb völgyben

Simogatnálak, sosem félnék, ó,

Ha azon át hozzád jönnék,

Én jó kedvesem, ó!

Bár az éj sosem ilyen vad,

És sosem voltam ily fáradt, ó,

Találkozunk a gyepgerincen,

Én jó kedvesem, ó.

3.

Vadászé a hajnali nap

Hegyi szarvas keltésére, drágám;

Délben a halász veszi magát

Le az érhez, kelni, drágám:

Add a szürkületi órát

Nekem, oly víg a szívem, ó,

Találkozni a gyepgerincen,

Én jó kedvesem, ó.

59.Duncan Gray

Dallam: A cím

1792

I. változat

1.

Elfáradtál Duncan Gray!

Ha-ha, öved szorít!

Sírni-ríni mégy, Duncan Gray!

Ha-ha, öved szorít!

Mikor a többi játszani megy,

Aztán ülhetek naphosszat,

Míg lábbal bölcsőt rengetek,

És mindez az öv miatt!

2.

Csinos volt a telehold,

Ha-ha, az öved!

Néz hegyekre gyanakvón,

Ha-ha, az öved!

Öv szakadt, a fenevad lejött,

Festettem kendőt, és cipőt,

És Duncan, ritka fickó vagy

Egy rossz övért öl a bánat!

3.

De Duncan, ha esküd megtartod,

Ha-ha, az öved!

Majd megáld mély szusszanásom,

Ha-ha, az öved!

Duncan, ha esküd megtartod,

A fenevad megtűr bennünket,

Vén John javítja majd, mi rossz,

Megfoltozza a rossz öved.

II. változat

1.

Duncan Gray jer udvaroljunk

(Sej-haj, udvaroljunk!)

Szenteste, mikor berúgtunk

(Sej-haj, udvaroljunk!)

Maggie úgy csóválta fejét,

Nézve idegesen, ferdén,

Hogy szegény Duncan kitért –

Sej-haj, udvaroljunk!

2.

Duncan hízelgett, imádva

(Sej-haj, udvaroljunk!)

Meg siket, mint Ailsa szikla

(Sej-haj, udvaroljunk!)

Duncan fel-felsóhajtott,

Szeme sírt csipától vakon,

Vízesést kiabálva túl –

Sej-haj, udvaroljunk!

3.

Idő és esély csak dagály

(Sej-haj, udvaroljunk!)

Hanyagolt szerelmet tűrni fáj,

(Sej-haj, udvaroljunk!)

– Szeressek bolondot – mondta,

– Öntelt ringyó halál miatt?

S ő átfutna Frankhonba! –

Sej-haj, udvaroljunk!

4.

Hogyan jön, orvosok mondják

(Sej-haj, udvaroljunk!)

Meg beteg lett, míg ő tovább

(Sej-haj, udvaroljunk!)

Valami szorít mellkasán,

Könnyebbítő sóhajtás,

És Ó! Szeme mit kiált! –

Sej-haj, udvaroljunk!

5.

Duncan kegyben született

(Sej-haj, udvaroljunk!)

Maggie kellemetlen eset

(Sej-haj, udvaroljunk!)

Duncan nem hozza halálát,

Dühe szánalomra vált;

Most büszkék, vígak egyaránt –

Sej-haj, udvaroljunk!

60.Az ég áldjon

(Here’s A Health)

Dallam: Here’s a health to them that’s awa

1792

Kórus

Köszöntelek, kit szeretek, kedves!

Köszöntelek, kit szeretek, kedves!

Édes, mint mosolygó szerelmesek,

És lágy, mint a búcsúkönnyük,

Jessy –

És lágy, mint a búcsúkönnyük!

1.

Bár soha nem lehetsz enyém,

Bár tagadják is a reményt,

Édesebb e kétségbeesés

Mint bármi más eme világon,

Jessy –

Mint bármi más eme világon!

2.

Gyászolom a meleg, cifra napot,

Reménytelen mélázom bájadon;

Hívom édes szendergő álmom!

Mert akkor bezárva tart karod,

Jessy –

Mert akkor bezárva tart karod!

3.

Hiszem, kedves angyal mosolyát,

Hiszem, a szem szeretet-ringását;

De mért sürget szerelmi vallomást,

Vad szerencse, ádáz rend ellen,

Jessy –

Vad szerencse, ádáz rend ellen.

61.Rigódal hallgatásáról egy január reggeli séta közben

(On Hearing A Thrush Sing In A Morning Walk In January)

1793

Dalolj, édes rigó, a lombtalan fán,

Dalolj, kedves madár, hallgatom dalod:

Lásd a vén Tél, gonosz uralkodását,

Naiv dalod törli barázdált homlokát.

Magányos szegénység uralmába hullott.

Szelíden ül, fénytelten, rideg szívvel,

Üdvözli a gyors pillanatot, ajánlva részt,

Nem kérdi, kell-e reményhez, félelemhez.

Köszönöm néked, nyitónap szerzőjének,

Fénylő napod ott ékíti kelet egét!

Gazdagság tagadva, dalod tiszta kedve:

Mit vagyon nem tud elvenni, adni!

De jer, szegénység és gond gyermeke,

A garast, mit a Meny ad, veled fogom megosztani.

62.A kankalin

(The Primrose)

Dallam: Todlin Hame

1793

Első változat

1.

Kérded, hogy mért küldöm ide,

Minek e zsenge csecsemő:

A völgy drága bennszülöttje,

teng-leng, sápadt és töprengő?

2.

Nézd e hajló szár oly gyenge,

Hajladozik, de nem szakad,

Lám, mily tisztán mutatja be

A szerelmes aggodalmat.

3.

Nézd a sárga leveleket

Gyöngyös reggeli harmattal,

Füledbe suttognak ezek:

-Buja mézed könny mossa majd.

Második változat

Kérded, hogy mért küldöm ide,

Minek e zsenge csecsemő,

Hogy mi e kankalin híre,

Reggel harmattal gyöngyöző.

A füledbe kell suttogjak,

Buja mézed könny mossa majd.

A völgy drága bennszülöttje,

teng-leng, sápadt és töprengő,

Nézd e hajló szár oly gyenge,

Hajladozó, de nem törő,

Lám, mégis tisztán megmutat

Sok szerelmes aggodalmat.

63.Megcsalt udvarló, az öröm

(Deluded Swain, The Pleasure)

Dallam: The collier’s bonie lassie

1793

1.

Megcsalt udvarló, az öröm,

Szeszélyes vásár adhat

Neked tündéri kincsözönt –

Reményed hamarost becsap:

Az óceán habjai,

Szellő céltalan bolyong,

Felhők kószaságai,

Ezek csak női dolgok!

2.

Ó, hát nem szégyelled?

Csüggeni egy arcvonáson?

Ha Férfi lenne neved,

Megvetnéd a bolondot!

Menj, keress egy nyílt fickót,

Jó vörösbor előtted,

Fogyaszd, míg megpuhított,

Majd ágyba dicsőségben!

64.Volt egy barlangom

(Had I a Cave)

Dallam: Robin Adair

1793

1.

Volt egy barlangom

Távoli vad parton,

Hol szél üvölt,

A hullám vonzó morajához

Ott sírom el bánatom,

Keresem megszökött

Nyugalmam, míg bú zár szemet,

Föl sem kelve többet!

2.

Leghamisabb nő,

Kijelentheted,

Minden szereteted,

Esküd libbenő levegő?

Új szeretődhöz sietve,

Csalfa szavad nevetve,

Kipróbálhatod,

Mily béke az ott!

65.Tied vagyok

(Thine Am I)

Dallam: The Quaker’s Wife.

1793

1.

Tied vagyok, hű szépségem,

Tied, bájos Nancym!

Minden ütés ereimben,

Minden kósza képzeletben!

Kebledre fekszik a szívem

Ott dobbanjon lankadón.

Noha bánat gyötört, ó,

Az gyógyítja a kínt.

2.

Vidd a rózsás ajkadat,

Balzsamos kinccsel gazdag!

Fordíts el szerelmes szemed,

Hagyj meghalnom örömmel!

Mi az élet, szerelemvágy?

Hajnaltalan éjszakám!

Szeretett tűző nyári nap,

Természet pompája.

66.Férjem-férjem, hagyd a vitát

(Husband, Husband, Cease Your Strife)

Dallam: My jo, Janet

1793

1.

„Férjem-férjem, hagyd a vitát,

Többé nem jár a szám, uram!

Hites feleséged vagyok bár,

Nem ám a rabszolgád, uram.”

„Kettő közül egy engedjen,

Nancy-Nancy!

Mond, férfi vagy nő legyen,

Hitvesem, Nancy?”

2.

„Ha még ez az úri szava,

Szolgálat és engedelem,

Elhagyom, legyen más ura,

És akkor, viszlát, hűségem!”

„Bús leszek, és oly kifosztott,

Nancy-Nancy!

De változni megpróbálok

Hitvesem, Nancy.”

3.

„Szegény szívemnek, törni kell,

Utolsó órám közeleg:

Amikor a porba fektetsz,

Gondolkozz, majd hogy viseled?”

„Remélek, bízom a Mennyben,

Nancy-Nancy!

Viselni erőm lesz nekem,

Hitvesem, Nancy.”

4.

„Uram, néma halottakkal,

Majd próbállak megilletni:

Körözve éjféli ágyad,

Szörnymanó fog kísérteni!”

„Új házasságot köthetek,

Nancy-Nancy!

S pokolba száll el rémülten,

Hitvesem, Nancy!”

67.Skótok, hej

(Scots Wha Hae)

Dallam: Hey tutti taitie

1793

1.

Skótok, hej,

Skótok, kik Wallace-al véreztek,

Skótok, kiket Bruce vezetett,

Üdvözlünk unalmas ágyban,

Vagy győzelemben!

2.

Most van a nap és most az óra:

Lásd, sötét harc első sora,

Lásd közel büszke Edward hatalmát –

Láncok és rabszolgaság!

3.

Ki lesz gaz áruló?

Mi tölti ki gyáva sírját?

Rabszolgaság kinek jó? –

Hagyjuk sirülni a bolhát!

4.

Ki Skócia királyának, törvényének

Szabadság kardját megragadja,

Szabadon halhat, élhet,

Hadd kövessen engemet!

5.

Elnyomás bújával, kínjával

Fiaid szolgaláncaival,

Kifolyatjuk legdrágább vénánkat,

De ők szabadulnak!

6.

Földre a gőgös bitorlókkal!

A zsarnokok ellenségek!

Szabadság a robbanásban!

Tegyünk, vagy haljunk meg!

68.Örökre elhagytál, Jamie

(Thou Hast Left Me Ever, Jamie)

Dallam: Fee him, father, fee him.

1793

1.

Elhagytál engem örökre, Jamie,

Elhagyál engem örökre;

Elhagytál engem örökre, Jamie

Elhagyál engem örökre:

Ha megígérted e halált

Jöhet a szakítás;

Most hagytál el, ám örökre-

Sosem láthatlak többé, Jamie,

Sosem foglak látni.

2.

Elhagytál, Jamie,

Elhagytál;

Elhagytál, Jamie,

Elhagytál;

Nem szerethetsz mást,

Míg szívem szakad már;

Hamarost szemem bezár,

Sosem ébredek fel, Jamie,

Sosem ébredek fel!

69.Logan lejtő

(Logan Braes)

Dallam: Logan water.

1793

1.

Ó, Logan, szépen siklottál,

Aznap lettem Willie arája,

Azóta rajtunk évek rohantak át,

Mint a Logan télből nyárba.

Ám most, máskor virágos partod,

Mint fakó tél, sötét és sivár,

Míg drága uram ellenséggel harcol,

Tőlem, s a Logan lejtőtől oly távol.

2.

Május vidám hónapja újra

Hevíti völgyeinket-dombjainkat;

Madarak szállnak a lugasba,

Méhek zsongják körbe a virágokat;

Gondtalan hajnal nyitja rózsás szemét,

Arcomon esti örömkönny honol:

Lelkem nem érzi a szem örömét,

Míg Willie a Logan lejtőtől távol.

3.

Amott fehér galagonyában,

Fiókák közt ül a rigó:

Vesződséget megosztva hű társsal,

Vagy dala aggódást ámító.

De én itt édes babáimmal,

Segítő, felvidító társ sehol,

Élek özvegy éjt, bús nappalt,

Míg Willie a Logan lejtőtől távol.

4.

Ó, jaj nektek, államférfiak,

Kik fivért gyűlölni buzdítnak!

Tettetek, mint gyöngéd szív gyásza,

Fejetekre visszahull majd!

Nem emlékeztek, ádáz élvek közt,

Özvegy-könnyre, árva-sírásra;

De már a béke boldog napja jön,

És Willie itthon a Logan-lejtőn!

70.Hol vannak a mulatságok

(Where are the joys)

Dallam: Saw ye my father.

1793

1.

Hol vannak a hajnali mulatságok,

Pacsirta dalára járva?

Hol a béke, melyet vándor

Vár, esti vad erdőhátra?

2.

Nincs többé kanyargó folyó áramlata,

És édes virágok tiszta mintázata,

Nem követem kedvem könnyed lépteit,

Csak bánat, bús sóhaj keserít.

3.

Vajon a nyár itt hagyta völgyeinket,

És közel a zord, mogorva tél?

Nem-nem, méhek zümmögnek a rózsák felett,

Hirdetve az év büszkeségét.

4.

Nagyon rejteném, mit félek felfedezni,

Ámde rég-rég, túl jól tudom:

Minden, mi keblemet tönkreteszi,

Egyedül Jenny szépasszony!

5.

Idő nem segít, gyászom halhatatlan,

Remény nem mer kényelmet adni.

Jer, akkor szerelmesen, telve kínnal,

Bánatban örömöt találni!

71. Íme, az óra

(Behold The Hour első fordítás)

Dallam: Oran gaoil

Első változat

1791

1.

Íme, az óra, a hajó kiköt!

Ó, drága Nancym, búcsúzom!

Elválasztva élni, midőn

Csak tied volt imádságom?

2.

Végtelen és mély lesz gyászom,

Nem látom éltem sugarát,

Legféltettebb gondolatom,

Hogy emlékezni fogsz még rám.

3.

Végig a magányos parton,

Tengeri madarak sírnak,

Át a hullámháborgáson,

Sóvárgó szememben nyugat.

4.

Te, boldog indián liget,

Amerre most Nancym járhat!

Míg ott sétálgat réveteg,

Ó, mondd, ő a múzsám marad?

Második változat

1793

1.

Íme, az óra, a hajó kiköt!

Menj csak, szívem drágasága!

Elválasztva élni, midőn

Ez volt sorsunk akarata.

Hej, ti morajló hullámok,

Távoli sziget gyakran int:

Vidd az utolsó búcsúszót;

Míg a vitorla eltűnik.

2.

Végig a magányos parton,

Tengeri madarak sírnak,

Át a hullámháborgáson,

Sóvárgó szememben nyugat.

Te, boldog indián liget,

Amerre most Nancym járhat!

Míg rajtad keresztül téved,

Ó, mondd, ő a múzsám marad?

72. Ütött az óra

(Behold The Hour második fordítás)

Dallam: Oran gaoil

Első változat

1791

1.

Ütött az óra, a hajó kiköt!

Kedves Nancy, ó, Isten veled!

Tőled távol életem csökött,

Tőled, kit úgy szerettelek!

2.

Végtelen mély lesz a gyászom,

Nem látom vigasz sugarát,

De a legdrágább, hogy bízom,

Majdan emlékezni fogsz rám.

3.

Végig a magányos parton,

Köröttem sirályok sírnak,

Át a morajló hullámokon,

Sóvár szemem fordul nyugatnak.

4.

„Boldog Indiák”, mondom,

„Hol most Nancym sétájában,

Az édes ligetes utadon,

Ó, mondd, mélázik-e rólam?”

Második változat

1793

1.

Ütött az óra, a hajó kiköt!

Menj szívem, drágám!

Tőled távol életem csökött,

Osztozunk a sors akaratán.

Majd üdvözlöm a hullámverést,

Mely távoli szigetről, ha jön:

„Még ott is végső búcsúm kél;

Hol eltűnt vitorlája süllyedőn.”

2.

Végig a magányos parton,

Köröttem sirályok sírnak,

Át a morajló hullámokon,

Sóvár szemem fordul nyugatnak.

„Boldog Indiák”, mondom,

„Hol most Nancym sétájában,

Az édes ligetes utadon,

Ó, mondd, mélázik-e rólam?”

73. Volt egy lány

(There Was A Lass)

Dallam: Bonie Jean-A Ballad

1793

1.

Volt egy lány, valami szépséges!

Templomban, piacon látni kell,

Mikor minden széplány összefutott,

Legszebb szolgálólány Jean volt.

2.

És mindig kinti munkát végzett,

Mindig oly vidáman énekelt:

Legvígabb madár a bokron,

Soha könnyebb szíve senkinek!

3.

De ölyv rabol puha örömet,

Áldva kenderike fészkét,

Legszebb virágot fagy dermeszt,

Szerelem tör hangos pihenést.

4.

Ifjú Robie a legszebb fiú,

A völgy virága, büszkesége,

Portáján ökör, marha, és juh,

Kilenc, tíz tüzes telivére.

5.

Jeanie-hez ment találkára,

Táncolt Jeanie-vel a legelőn,

Mire naiv Jeanie megtudta,

Szíve veszve, nyugalma ellopva!

6.

Amint egy patak fényében

Lakó hold harmatos estén,

Remegő, gyengéd szerelem

Ül aranyos Jean kebelén.

7.

És most kinti munkájában

Sóhajtozik fájdalommal,

Nem tudván, mi lehet a baja,

Vagy meg mitől gyógyulhatna.

8.

Hát Jeanie szíve nem szökkent,

Szemében nem gyúlt örömfény,

Ahogy Robie szerelemről regélt

Egy esti liliomos réten?

9.

Míg madár dalolt édes szerelmet,

Sok virág virít a lapály felett,

Arca gyakran az övéhez ért,

Úgy suttogva kedves meséjét: –

10.

– Ó, szép Jeanie, nagyon szeretlek.

Ó, elképzelnéd, hogy kedvelsz?

Vagy elhagynád anyád házát,

S velem gazdálkodni tanulnál?

11.

Csűrben, istállóban nem dolgoznál,

Vagy mást, mi zavarna téged,

Csak sétálj a hangabokroknál,

S ringó árpát gondozz vélem.

12.

Mit tehetne ártatlan Jeanie?

Azt akarta mondani, ne!

Ám, pirult, beleegyezett,

És nyújtott örök szerelmet.

74. Szép Phillis

(Phillis The Fair)

Dallam: Aileen a roon

1793

1.

Míg apró szárnyú pacsirták

A levegőt csapkodták,

Nézve a lélegző tavaszt,

Bandukoltam.

Langyos a nap aranyszeme,

Fölpillantva a hegytetőre;

– Ilyen a virágod – mondtam –

– Szép Phillis!

2.

Madár gondtalan dalában

Vígan osztoztam;

Míg a vadvirágosban

Sorsom odavitt.

Édes a nyíló napig,

Harmatos rózsa hajlik;

– Ilyen a virágod – mondtam –

– Szép Phillis!

3.

Egy árnyas sétányon

Galambok turbékoltak;

Ádáz sólymot láttam,

A hurokban.

Lehet a jószerencse

Igazítja sorsod,

-Mert megsebezne,

– Szép Phillis!

75. Láttalak kedvesem, Phillym

(Saw Ye My Dear, My Philly)

Dallam: When she cam’ ben she bobbit.

1794

1.

Ó, láttalak kedvesem, Phillym?

Ó, láttalak kedvesem, Phillym,

A ligetben, egy új Szerelemmel,

Hazafelé tart, vár rá Willy.

2.

Mit mond, kedvesem, Phillym?

Mit mond, kedvesem, Phillym?

Hagyja, hogy megtudd, elfelejtett,

S dobta örökre Willyjét, téged.

3.

Ó, soha nem láttam téged, Philly!

Ó, soha nem láttam téged, Philly!

Oly légiesnek, és hamisnak, mint szépnek,

Míg a szívét törted Willynek.

76. Csini Peg

(Pretty Peg)

Dallam: Ismeretlen

1794

1.

Fölmenvén azon út végén,

Mikor a nap megfáradt,

Szembe ki másba ütköznék,

Mint csini Peg, a drága?

2.

Édes ő, tökély alakja,

Jobb arány nem kívánható,

Vénusz soha nem járhatja,

Mint több gyönyört varázsló!

3.

Kezünk összeforrt, a homokra

Érve, kanyargó folyópartra;

Ó! Az-az óra, lugas árnya,

Elfeledhetem? Soha!

77. A felföldi altatódal

(The Highland Balou)

Dallam: A cím

1794

Hallj altatót, mézcsöpp Donald,

A képen a nagy Clanronald!

Jól tudja buja hadnagyom,

Kié a fiatal felföldi tolvajom.

Áldja meg kedves torkodat!

Ha élsz, majd ellopsz egy lovat,

Utazd keresztül-kasul hazád,

Hozz haza egy Carlisle marhát!

Az Alföldön, határon át,

Nos, bébi, tovább haladjál,

Foszd ki az alföldi tolvajt,

S haza Felföldre szedd lábad!

78. Leszel kedvesem?

(Wilt Thou Be My Dearie?)

Dallam: The Sutor’s Dochter

1794

1.

Leszel-e a legdrágábbam?

Míg bánat gyönge szűd nyomja,

Hagyjad, ó, hogy vidítgassam

Lelkem kincsét föláldozva?

Ez irántad a szerelem,

Esküszöm, fogadom, csak te

lehetsz örökre kedvesem!

Csak te, esküszöm, fogadom,

lehetsz örökre kedvesem!

2.

Lányka, mondd, hogy szeretsz engem,

Vagy ha nem leszel sajátom,

Mondd, ki nem te kosarazol!

Ha nem, hát nem lehet,

Te magadért válassz engem,

Hagyj, lányka, gyorsan meghalni,

Abban bízva, szeretsz engem!

Lányka, hagyj gyorsan meghalni,

Abban bízva, szeretsz engem!

79. Jaj a szívem

(Wae Is My Heart)

Dallam: A cím

1794

1.

Jaj a szívem, és könny a szememben;

A hosszú-hosszú öröm idegen:

Barátságtalan terhemet viszem,

A kár édes hangja soha nem szól fülemben.

2.

Szerelem öröm – nagyon szerettem!

Szerelem bánat – bizonyítottam!

De e sérült szív, mely vérzik bennem,

Érzem, hogy lüktet, hamarost megpihen.

3.

Ó, ha ott lennék, hol boldog voltam,

Amott lent a patakon, amott zöld kastélyban!

Mert ott vándorol és méláz rajtam,

Ki majd könnyet szárít Phillis szeme alatt!

80. Hideg kelkáposztaleves Aberdeenben

(There’s Cauld Kail In Aberdeen)

1794

Kórus

Urak, fogásom, urak, fogásom,

Fogásom nem akarhatom:

Nem adnék három fogásost,

Mindig egy ifjú lányt, sürgő-forgót.

1.

Hideg leves Aberdeenban,

És keltorzsa Strathbogieban,

Ha minden legénynek kell szerető,

Akkor jöjjön az ehető.

2.

Johnie Smithnek felesége

Az ételt szűkön mérte,

Ha ő most az enyém volna,

Kicsapnám a mocsárba.

81. Az élet telén

(The Winter Of Life)

Dallam: The Bonie Brier-Bush

1794

1.

Kései időben, szép zöldben

Erdők a napnak örültek;

Gyengéd permetben nevető virágok

Kettős büszkeség, vígság volt;

De örömünk megszökött, most

A tél berobbanásakor,

Bár lányos dús májusi rend

Ismét elhozza mindet.

2.

De fehér fejemben – nincs enyhülés

Mely olvasztaná a kor havát!

Öreg törzsemnek, se bokor se menedék,

Az Idő téldühébe süllyed már.

Ó, Kor kimerült napokkal jár,

És álmatlan fájdalom az éj!

Te ifjúság aranykora,

Miért nem jössz újra?

82. Ez itt a völgy

(Here Is The Glen)

Dallam: Banks of Cree

1794

1.

Ez itt a völgy, és ez itt a lakásom,

Mind nyír-lugas árnyékába,

Üt az óra falusi harangon –

Ó, mért késik szobalányom?

Ez nem Mária suttogó hívása –

De balzsamos légzés vihara,

Egy költő meghalásával

Esti harmatos csillaghullásban!

2.

Mária hangját hallani! –

Pacsirta hívja így ligetben

Hű társát felvidítani:

Egyszerre zene és szerelem!

És jöttél? És tényleg te vagy?

Ó, Isten hozott, szeress engem,

Szentesítsünk minden fogadalmat

A virágos Cree partszegélyen!

83. Ne hagyjál nőt panaszkodni

(Let Not Woman E’er Complain)

Dallam: Duncan Gray

1794

1.

Ne hagyjál nőt panaszkodni

Szerelmi ingatagságról!

Ne hagyjál nőt panaszkodni

Szeszélyes kósza férfiról!

Nézz szét a Természetben,

Nagy törvénye a változás:

Hölgyek, ez nem különleges

Férfi-szörnyre bizonyság?

2.

Jelölj szelet, jelölj eget,

Óceán fátylát, áramát.

Nap és hold, lám felkelhet.

Körbe-körbe évszakok járják.

Hát mért kérsz ostoba férfit

Természet terve ellen?

Állhatatosak leszünk, míg –

Tudod, nem tehetsz többet!

84. Az a bájos hónap

(It Was The Charming Month)

Dallam: Dainty Davie

1794

Kórus

Kedves volt hajnalban,

Fiatal Chloe, bájos Chloe,

Bukdácsol a gyöngyharmatban,

A fiatal bájos Chloe.

1.

Az a bájos május, mikor

Minden virág friss és kacér,

Még tán hajnalhasadáskor,

A fiatal bájos Chloe,

Békés álomból felbukkant,

Köpenyt, harisnyát tekervén,

Virágos réten átballag –

A fiatal bájos Chloe!

2.

Madárvilág, melyet láthat

Körben a fák lombja közén!

Édes dallam hangjaival

Üdvözlik a bájos Chloét,

Derűt festve kelő égre,

A dicső nap felkelni kész,

Sugárzó szemet vetve

Rá, fiatal bájos Chloe.

85. Bűnbánó bocsánatkérés

(Remorseful Apology)

1794

Barát, kit Bölcsek útjáról

Bor párái vadul lökik,

(Rosszabb irány, mint a holdkór)

Kinek fáj a barátság itt?

Én voltam az érzéketlen,

Ah! minek kell túlélnem ezt?

Szívemnek oly gyűlöletes!-

Kárhozatodat bocsásd meg.

86. Pannim oly távol

(My Nanie’s Awa)

Dallam: There are few good fellows when Jamie’s awa

1794

1.

Most a Természet vidám zöld köpenyében,

Báránybégetést hallgat a hegyoldalból,

Míg madarak trilláznak lombok zöldjében,

Ám számomra nem öröm – Pannim oly távol.

2.

Hóvirág, kankalin dísze erdeinknek,

Az ibolya hajnali harmatban pancsol.

Míg bújnak, fájdítják szomorú szívemet:

Pannit megidézik – és Panni oly távol.

3.

Te pacsirta, ki gyep harmatából sarjadsz,

Hasadó hajnalban ébreszted a pásztort,

Kacér rigó, ki hulló éjre rikkant,

Add át a szánakozást – Pannim oly távol.

4.

Gyere ősz, oly töprengőn, sárgán és szürkén,

Nyugtass a hírrel, Természet múlásáról!

Csak vaduló hófúvás, sötét, kopár tél

Vidíthat föl engem – hogy Panni oly távol.

87. Mért-mért mondod szeretődnek

(Why, Why Tell Thy Lover)

Dallam: Caledonian Hunt’s Delight

1795

1.

Mért-mért mondod szeretődnek,

Boldogságot nem élvezhet?

Mért-mért ábrándítod ki őt,

Hazugsággal a reménykedőt?

2.

Ó, mért szunnyad, míg szeszély fogja,

„Chloris-Chloris”, csak a téma,

Mért-mért lennél kegyetlen,

Álmából ébreszteni szerelmed?

88. Nem a szép kék szeme

(‘Twas Na Her Bonie Blue E’e)

Dallam: Laddie, lie near me.

1795

1.

Nem a szép kék szeme tett engemet tönkre:

Bár méltán szépség, nekem nem volt az rontás.

A varázsmosoly, míg nem figyelt senki se,

Elragadott a lopott kedves pillantás!

2.

Fájón attól tartok, tilos reménykednem,

Fájón attól tartok, csak a kétség marad;

Bár ha a kegyetlen Fortuna szétválaszt,

Örökre királynő lesz majd a keblemben.

3.

Chloris, őszinte szenvedélyem a tied,

Eljegyeztél a legdrágább szeretettel,

Angyal vagy, ki soha meg nem változhat –

Hamarabb botlik a mozgásban lévő nap!

89. Ó, ez nem a babám

(This Is No My Ain Lassie)

Dallam: This is no mine ain house

1795

Kórus

Ó, ez nem az én babám,

Tisztességes, bár a lány:

Nos, tekintete talán –

Szerelmesen zuhan rám.

1.

Látok formát, látok arcot,

Lehet, hogy a legszebb halmot:

Boszorkánykegy akar engem,

Szemében bűvös szerelem.

2.

Szép, virágzó, sudár, magas,

És a szívem régóta rab;

Igézi lelkem untalan,

Szemében bűvös szerelem.

3.

Ravaszul lop az én Jean-om

Pillantást láthatatlanról!

Szerető szeme fény-éles,

Bűvös szerelem szemében.

4.

Elkerül udvarló szikrát,

Elkerül tanult ügyszolgát;

Jel a szerető figyelem

Szemében bűvös szerelem.

90. Rózsaszín hanga

(Yon Rosy Brier)

Dallam: I wish my love were in a mire

1795

1.

Ó, kedves rózsaszín hanga

Virul, ember-kísértéstől távol;

És kedves ő, ah, milyen drága!

Estéli napot árnyékol.

2.

Ott rózsabimbó harmaton,

Mily tiszta, a zöld levelek közt;

Tisztább a szerető fogadalom,

Mi árnyékukban éjjel, kötődött.

3.

Mind durva, tüskés lugasán,

Bíbor rózsa, édes és tiszta;

A szerelem édesebb virág,

Tüskés életút gondozója.

4.

Úttalan, vad, imbolygó izzás,

Vágyom Chlorist karjaimba;

Világom sem óhaj, sem ócsárlás,

Örömről, bánatról lemondva.

91. Egy ember ember mindezért

(A Man’s A Man For A’ That)

Dallam: For a’ that

1795

1.

Van-e tisztes szegénység,

Mi fejét lógatja ebül?

A gyáva szolga, s átlépjük –

Legyünk szegények mindezért!

Mindezért és minden,

Hálónk homályos, és mindez

A rang csak guinea pecsét,

Férfi az arany mindezért.

2.

Mégis meghitt nekünk a koszt,

Hordunk szürke gyapjút, s mindezt?

Adj bolondnak selymet, s hígítsd bort –

Az ember mindezért ember.

Mindezért és minden,

Talmi mutatványuk, s mindez,

Becsületes ember, bármily szegény,

Emberkirály mindezekért.

3.

Látod a fickót, kit „lordnak” hívnak,

Ki áll, és bámul, s effélék?

Szavára hódolnak százak,

Ő csak tökfilkó mindezért.

Mindezért és minden,

Szalag, csillag, és ilyenek,

A független eszű ember,

Mindezért néz és nevet.

4.

Herceg üthet öves lovaggá,

Márki, herceg és mindez!

Becsületes ember fölötte áll –

Nem hibáztat jóhiszeműen,

Mindezért és minden,

Méltóságuk és mindez

Érzék ereje, érték becse

Többet ér, mint mindezek.

5.

Imádkozzunk, legyen jövőnk

(Ahogy lesz, mindezért lesz)

Eme Érzék és Érdem a földön

Mindig első legyen mindez!

Mindezért és minden,

Mi még jön mindezért,

E világon ember embernek

Testvére lesz mindezért.

92. Hosszú-hosszú az éj / Chloris betegségére

(Long, Long The Night /On Chloris Being Ill)

Dallam: Aye wauken O

1795

Kórus

Hosszú-hosszú az éj,

Nehezen lesz holnap,

Míg a lelkem remél

A bús betegágyában.

1.

Hogy hagynám a törődést,

Hogy hagynám a gyötrődést,

Míg nőm, én drágám

A szenvedés díványán!

2.

Minden remény széttörten,

Minden félelem terror:

Míg pilledtem, rettegtem,

Minden álom horror.

3.

Égi Erő, hallgass rám:

Ó, könyörgök, hallgass meg!

Végy el tőlem bármi mást,

De Chlorist hagyd meg nekem!

93. Nézd ama pompát

(Mark Yonder Pomp)

Dallam: Deil tak the wars.

1795

1.

Ott a költséges divat pompája

A gazdag menyasszony körül!

De összevetve valós odaadással,

A szegényben hercegi büszkeség ül.

2.

Melyek a mutatós kincsek?

Melyek a zajos élvezetek?

Hiúság, művészet cifra, hév ragyogása!

A csiszolt ékszer lángja

Vonz csodálkozó pillantást,

Az udvarias, nagyszerű fény,

Szeszély örömet ád,

De soha-soha a szívhez nem ér!

3.

De láttad-e kedvesemet Chlorist

Egyszerű ruhájában,

Szeretve, ahogy édes virág nyit,

s fogy a nap pillantására:

4.

Ó, akkor a szív megremeg,

Mindent elsöprő báj

Láncol szerelem bűvös lábához vágyó lelket!

A birodalmi koronát

Az akarat megtagadja!

Még Avarice is tagadná

Az imádott istenséget,

Érezvén ereiben elragadó sodrát!

94. Ó, engedj be ma éjre

(O, Let Me In This Ae Night)

Dallam: Will ye lend me your loom, lass?

1795

Kórus

Ó, engedj be ma éjre,

Ezen egy éjre!

Ó, engedj be ma éjre,

Kelj fel, és engedj be!

1.

Ó leány, alszol-e már,

Vagy ébren vagy, ha tudhatnám?

Szerelem köti kezem, lábam,

És szeretni lennék benn, drágám.

2.

Halljad a téli szelet, esőt:

Csillag nem pislog át a darán!

Szánd meg a toporgó törődőt,

És védj meg az esőtől, drágám.

3.

Keserű robaj köröttem zúg,

Mellőzött sikoly, összeomlás:

A jégszíved okozza a bút,

Minden gondért, szorongásért, drágám.

Kórus

Mondom neked ez éjszakán,

Ezen éjszakán,

És újra ez éjszakán,

Nem engedlek be, drágám.

1.

Ó, ne szólj szélről, esőről,

Ne szidj hideg megvetéssel,

Menj vissza, honnét lábad jött,

Nem engedlek be, kedvesem.

2.

Ádáz hófúvás sötét órán,

Mely övez úttalan vándorlást,

Semmi ahhoz, mit szegény elvisel,

Bízván hűtlen férfiban, kedvesem.

3.

A legédesebb réti virág

Eltiporva, mint gyom hever –

Olvasd a leckét szobalány!

Sors lehet saját, kedvesem.

4.

Madár, mi bűvölte napját,

Madarász zsákmánya leszen,

Ostoba nőnek mondanám:

– Hálás férfiszív – kedvesem.

95. Felirat egy függetlenség oltárán

Kerroughtree-ben, Heron úr székén

(Inscription For An Altar Of Independence)

1795

Ó, Te, az önálló elme

Megedzett, meghódolt lelke;

Bírt erő legmagasb homlokránca bátorra,

Ki nem hervad, és nincs rabszolgája;

Egyedül az erény, amelyet tisztelhet,

Csak saját szemrehányása rémíthet-

Imáért közelítvén e kegyhelyet.

96. Ott nő egy kedves hangabokor

(There Grows A Bonie Brier-Bush)

1796

1.

Konyhakertünkben nő egy kedves hangabokor,

Konyhakertünkben nő egy kedves hangabokor,

És a kedves bokor alatt van egy lány és egy legény,

Konyhakertünkben bódultan-bódultan enyelegvén.

2.

A bokor alatt már nem bírunk a konyhakertünkben,

A bokor alatt már nem bírunk a konyhakertünkben,

Elmegyünk Athole zöldje felé, és ott nem látszunk,

Ahol a fák és ágak lesznek a biztonságunk.

3.

Elmész-e táncolni a Carlyle termébe?

Elmész-e táncolni a Carlyle termébe?

Hol Sandy és Nancy biztosan mindet megveri?

Hát nem megyek én a Carlyle termébe táncolni!

4.

Mit teszek egy legényért, ha Sandie elmegy!

Mit teszek egy legényért, ha Sandie elmegy!

Utazom Edinburgh-ba, kevéske pénzt szerezni,

Hadd lássam, lesz-e legény nekem kedveskedni.

5.

Északról jön, csakhogy feleségül megkapjon,

Északról jön, csakhogy feleségül megkapjon,

Madártoll a kalapjában és szalag a térdén –

Hej, Ő-ből leszel Te, egy magas, jóképű legény!

97. A Stumpie orsója

(The Reel O’ Stumpie)

Dallam: A cím

1796

1.

Forgasd, tekerd, pörgesd,

Gurítsd be kis lábaid,

Leányvásárt reménylettem,

Míg meghallottam sírásid!

2.

Apám jól hegedült, dalolt,

Női köpenyt varrt, ó anyám,

Én magam csodás lány vagyok,

Táncoltam Stumpie Orsóján.

98. Mikor először megláttam

(When First I Saw)

Dallam: Maggy Lauder

Kórus

Ő mindig-mindig oly víg, oly meleg,

Mindig olyan vidám és élénk,

Ő mindig oly kedves, víg és meleg,

Ó, ha kedvese lennék!

1.

Mikor először megláttam szép

Jeanie arcát, nem tudtam, mi bajom:

A szívem csapkodott szerteszét,

A szememtől szinte felbukom.

Mindig oly tiszta, lenyűgöző, csinos,

Minden kellem körülötte lebeg!

Egy pillantás szívemtől megfosztott,

És szerelmessé lettem.

2.

Ha egész Dundas enyém lenne,

Vagy Hopetoun bősége, melyben ragyog;

Háborús babérok koronáznák homlokom,

Vagy alázatos öblök összetekerve;

Mindet Jeanie lába elé fektetném,

Remélve, megindíthatom majd

Büszkébben, mint öves lovag,

Jeanie szeretője lennék.

3.

De fájdalom, félek, más udvarló,

Nyerte édes Jeanie kegyét.

Ha igen, legyen ő boldog,

Bár szabad soha nem lennék!

Mehet keletre vagy nyugatra,

Egész Forth és Tweed között,

Míg férfinak szeme, füle, szája,

Mindig talál majd szeretőt.

99. Ó, hideg szélviharban

(O, Wert Thou In The Cauld Blast)

Dallam: Lenox love to Blantyre

1.

Ó, hideg szélviharban

Azon a réten, azon a réten,

Pokrócom a dühös irányra

A menedéked, a menedéked,

Vagy balszerencse keserűbb

Szele körbefúj, szele körbefúj,

Menedékednek keblem egyszerűbb,

Minden közös súly, minden közös súly.

2.

Vagy a legvadabb ugaron,

Oly sötét, kopár, oly sötét, kopár,

A sivatag paradicsom,

Ha ott voltál, ha ott voltál.

Vagy lettem világ királya,

Uralni veled, uralni veled,

Legfényesebb ék koronámra

Királynőm lesz, királynőm lesz.

100. Hadd pezsdüljön szerelem

(Let Loove Sparkle)

Dallam: Jockey fou and Jenny fain

1.

Más keres, nem tudja mit,

Jellemzőt, kocsit és mindent;

Hadd szeressem, tegyek szépet –

Jó sport szeretve szeretni.

2.

Szerelem csillogjon szemében,

Ne szeressen mást, csak engem:

E jó hozományt kapom,

Ott terül szerető vagyon.